Komoly előrelépés történt: hamarosan patikákba kerülhet a magány elleni orvosság. Még a sokat látott huszonegyedik századi ember is felszisszen e felfedezés hallatára. Hogy egy pirulával pótolni lehet az emberi társaságot, az érzést, csalódást, kicsinyességet, könyörületességet, önzést, hálát, szeszélyt és szenvedélyt? Ezt a sértést nehezen viseli a civilizált világ.
Stephanie Cacioppo azonban orvos, és gyógyítani akar.
Szociális izolációs szindrómának nevezi a betegséget, amely járványszerűen terjed a nyugati világban. (Magyarországon 1 200 000 ember él egyedül, élettársi kapcsolat, gyermek nélkül. Ehhez adódik még azoknak a száma, akik valamikor családban éltek, de később válás vagy szeretteik elvesztése miatt maradtak egyedül, esetleg gyerekeik, rokonaik messze élnek, elfoglaltak, vagy valamilyen okból nem tartják a kapcsolatot velük.)
A home office – az otthonról végezhető munkák –, a telefonos társkeresők, a gyorsan helyettesíthető kapcsolatok világában a fiatalok között is megjelent egy réteg, aki behúzódik a szobájába. Ha valakivel társalogni, pontosabban „chatelni” szeretne, kizárólag az internetre szorítkozik. A személyes találkozások száma drasztikusan csökken. Az ember kizárja a világot, egyre tömörebb bástyákat épít félelmében, kényelmében maga köré.
Márpedig a kapcsolatteremtés biológiai késztetés, hiszen agyunkat úgy programozták, hogy mások felé forduljon, szövetségeseket keressen az idegen világban. A technológiai fejlődéssel az emberi interakciók elkerülhetőek ugyan, idegrendszerünket azonban nem lehet becsapni. A magány előbb-utóbb testi panaszokat okoz: szív- és érrendszeri betegségek rizikóját, a kognitív képességek hanyatlását.
Stephanie Cacioppo, a Chicagói Egyetem Idegkutató Intézetének igazgatója maga is érintett, hiszen két éve veszítette el idegkutató férjét, a Magány című bestseller szerzőjét. Még együtt fejlesztették ki „társaságtréningnek” nevezett programjukat, amellyel az agyat edzik újra a társas kapcsolatokra. Lelki fitneszprogramjuk a következő gyakorlatokból áll: hálanaplót vezetni, szívességet tenni csak úgy, minden viszonzás nélkül, ismeretlenekkel szóba elegyedni, jó híreket megosztani…
A tabletta célja sem az, hogy a magányt – mint általános emberi tapasztalatot –száműzze az életünkből, hanem, hogy beavatkozzon abba a káros folyamatba, amikor a tartós magányérzet legyengíti az immunrendszert, idegrendszert és a testet. A kísérlet 2017-ben indult, és 2019 júniusában ért véget, az eddigi eredmények biztatóak. Aki viszont pirulák helyett a természetes gyógymódokra esküszik, annak a több ezer éves terápiát tudom javasolni: kert és barátok, mondogatta Epikurosz, ennyi a titok.
Vass Virág
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/34. számában jelent meg.
