Harry herceg a minap feleségével együtt ellátogatott az otthonukhoz közeli The Rose and Crown pubba, ahol elfogyasztottak egy hagyományos vasárnapi menüt. Vitték magukkal a négy hónapos Archie-t is, aki anyukája öléből figyelte az eseményeket, és angyalian viselkedett. Az alattvalók örömmel üdvözölték a hírt, mert Nagy-Britanniában a közvélekedés szerint mindenkinek jár egy törzshely, még akkor is, ha történetesen herceg. Az angolok többsége munkából hazafelé beugrik a kedvenc pubjába, iszik egy sört, elbeszélget az ismerősökkel, szomszédokkal, és hazamegy. Az olaszok reggel térnek be a bárba, jellemzően ugyanoda, isznak egy jó kávét, viccelődnek a pultossal és a többiekkel, majd mennek tovább. A jelenség nálunk is tetten érhető; nemrég a Börzsönyben túráztunk, és több falun átmenve feltűnt, hogy az emberek milyen jókedvűen, ráérősen beszélgetnek a kerthelyiségek asztalainál.

Akinek van törzshelye, tovább él. Nem azért, mert ott tudják, hány cukorral szereti a kávét, vagy kérdés nélkül elé teszik a kedvencét, hanem mert ott kapcsolódnak egymáshoz az emberek. Mindig akad valaki, akivel el lehet beszélgetni politikáról, időjárásról, tévéműsorról, vagy akár arról is, hogy mi a helyzet a munkahelyen, a családban. Gratulálnak a sikerhez, és észreveszik, ha valami nincs rendben. A közösségi oldalak túlfilterezett világához képest itt minden sokkal valóságosabb, emberibb. Kötődünk a helyekhez; ahol csupa kellemes élmény ért, és kedvesek voltak velem, oda megérkezve elfog az érzés, hogy jó helyen vagyok, biztonságban. És ez nem csak söröző vagy kávézó lehet. Amikor a gyerekeimmel a napunk nagy részét a játszótéren töltöttük, egy idő után kialakult, hogy melyik padra pakolunk le azokkal az anyukákkal, akikkel összebarátkoztunk. Annál a padnál jutott néhány perc, hogy felnőtt dolgokról is beszélgessünk. Van, akinek egy szabadtéri kondipark a törzshelye, tudja, hogy hétköznap délután öt körül egészen biztosan találkozik ott a barátaival. De ugyanez a helyzet a kutyafuttatókkal, bizonyos pékségekkel, sőt az uszodákkal is; a hajnali időpontokat mintha lefoglalták volna a baráti társaságok, melynek tagjai a megfelelő mennyiségű úszás után a meleg vizes medencében vitatják meg az élet dolgait. Törzshely azért kell, mert ott ki-ki megtalálja azokat, akikkel van közös témája, akikkel lehet nevetni vagy éppen sopánkodni. Egy ilyen helyen jól működik a kölcsönösség – ma rám figyelnek, holnap én figyelek másra –, és ez hatalmas kincs egy olyan korban, amikor sokan a szabadidejüket magányos telefonnyomkodással, sorozatnézéssel, a Facebook pörgetésével töltik. Ennél még egy kocsma is sokkal jobb, feltéve, hogy az angolokhoz hasonlóan megállunk egy pohárnál.

Jónap Rita

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/37. számában jelent meg. A magazin szeptember 11-től kapható az újságosoknál.