Ezen a héten, szombaton az emberi találékonyságot és az európai feltalálókat ünnepeljük. Megemlékezünk róla, hogy a világ anyag és erő, értelem és tünemény, de mindenekelőtt kíváncsi és gyanakvó. A feltaláló mindent megbámul, először érez, aztán észlel valamit, aztán kíváncsi lesz, szenvedélyes, végül tárgyilagos. Azt akarja, hogy találmánya az emberiséget szolgálja.
Így történt ez a dr. Martin Coney nevű felfedezővel is (aki nem is volt doktor, de ez most mellékes körülmény). Ő saját koraszülött kislánya kapcsán feltérképezte, mit kínál az egészségügyi rendszer a korábban érkezett babák megmentésére. Nos, a tizenkilencedik- huszadik század fordulóján nem sokat. A koraszülést hibás genetikai program számlájára írták, úgy vélték, jobb a babának és a mamának is, ha a sorsukra bízzák a csecsemőket, és nem avatkoznak bele a természetes kiválasztódás törvényeibe.
A német származású apuka azonban nem nyugodott bele ebbe a válaszba. Kutatómunkába kezdett, orvosokhoz, mérnökökhöz rohangált. Először az 1896-os berlini Világkiállításon került be a hírekbe „kisdedkeltetőivel”, amelyekben aprócska, húsvér babák melegedtek. Egy évvel később Londonban igyekezett népszerűsíteni a baromfi keltetők ihlette inkubátorokat, amelyekben nemcsak a hőmérséklet volt állandó, hanem a páratartalom is. A kezdetleges „babakeltetőkben” biztonságos körülmények között lehetett életben tartani a csecsemőket, a nővérek kikeményített egyenruhában jártak, nem dohányozhattak, és kétóránként az egy emelettel feljebb elszállásolt édesanyákhoz szállították a csecsemőket egy fertőtlenített liften. A legtöbb koraszülött egészséges, kövér kisbabaként távozott.
Martin Coney koraszülöttosztálya nem elsősorban a kezdetlegessége miatt volt forradalmian merész, hanem a helyszín miatt, ugyanis egy vidámpark, Coney Island kellős közepén üzemelt, és 25 centért bárki megnézhette az „inkubátorshow”-ban növekedő koraszülötteket. „Az egész világ szereti a babákat” – hirdette a pavilonon a felirat. Az egészségügyi szakemberek ugyanis túl bizarrnak találták a gyerekkeltető ötletét, a vurstli vezetői viszont helyet adtak nekik a liliputiak pavilonja mögött. Biztosították a helyszínt, a fenntartás költségét, igaz, cserébe olykor azt kérték, hogy a látogatottság növelése érdekében vicces ruhába öltöztessék a kicsiket.
A steril körülmény és az egyre jobb minőségű inkubátorok több mint hatezer babát mentettek meg. Egyikük, Lucille, akinek nem jósoltak egy napnál többet a születésekor, tavaly hunyt el otthonában, kilencvenhat évesen. Még éppen szerepelhetett a Coney-ról szóló, a napokban debütáló fi lmben. Egészen 1943-ig működött a vurstliban az inkubátorshow, máig az ott szerzett tapasztalatokra épül világszerte a koraszülött-ellátás.
Vass Virág
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/45. lapszámában jelent meg.
