Tavasszal egy kedves ismerősöm bement a kórházba egy rutinműtétre, és két hónap múlva került elő, csontig lesoványodva, hulló hajjal. Majdnem belehalt egy gyomorfertőzésbe. Később egy másik ismerősömnek csípőprotézist ültettek be, de a sebe elfertőződött, és ő viszont bele is halt. Furcsa volt, de néhány esetből az ember nem mer általánosítani. Most azonban, hogy kezembe akadt a 2018-as kórházi fertőzésekről szóló hivatalos jelentés, nyilvánvalóvá vált, hogy nagy a baj. Egy éven belül 15 151 kórházi fertőzés történt, és az érintett betegek közül 541 ember meghalt. Csaknem annyian, mint autóbalesetben, ami tekintve, hogy kórházba elvileg gyógyulni fekszik be az ember, elképesztő számarány.
És ezek csak azok az esetek, amelyeket az intézmények diagnosztizáltak és jelentettek. A Nemzeti Népegészségügyi Központ szerint valójában naponta kétszázan kapnak valamilyen fertőzést a magyar egészségügyi intézményekben, ami nem kevesebb, mint a betegek 3,5 százaléka. A jelentés három fő fertőzési fajtáról számol be. Egyrészt a multirezisztens kórokozókról, vagyis azokról, amelyek már egyetlen antibiotikumra sem reagálnak, és kifejezetten a kórházakban fejlődnek ki. De legalább ilyen veszélyes a Clostridium difficile nevű baktérium is, amely bélfertőzést okoz, illetve elég magas a vérmérgezések aránya. Nem is annyira a számok, inkább az emelkedő tendencia az igazán riasztó. Elég csak a multirezisztens kórokozók által létrejött fertőzésekre utalni: míg 2013-ban tízezer betegre 19,3 jutott, addig 2018-ban már 28,1.
Olyan persze nincs, hogy egy kórházban soha ne történjen semmilyen fertőzés, hangsúlyozzák az orvosok, de hogy ilyen arányban növekedjen a számuk, az nyilvánvalóan megengedhetetlen. Mit lehetne tenni? Az elég valószerűtlen, hogy építsünk új, steril kórházakat a régiek helyett, mint Amerikában, hiszen ebben a kis országban még egyszer használatos eszközökre sincs elég pénz. Azt azonban a szakemberek is hangsúlyozzák, hogy az előírások szigorú betartásával a fertőzéseknek legalább a fele megelőzhető lenne. Alaposabb higiéniára lenne szükség, az eszközök rendszeres tisztítására, kevesebb spórolásra a fertőtlenítőszerekkel, alapos takarításra, és ha már a zsúfoltság ellen nem tehetünk, legalább gyakoribb szellőztetésre. És ez elsősorban nem pénz, hanem szemlélet kérdése. Először nyilván a kórházak vezetőit kellene meggyőzni arról, hogy sürgős változásra lenne szükség, majd a dolgozók szemléletén kellene fordítani. Például megtanítani őket alaposan kezet mosni. Nem fogják elhinni, de a statisztikák azt mutatják, hogy míg Magyarországon 2018-ban mindössze napi 9,5 liter alkoholos kézfertőtlenítőt használtak el a kórházak, addig az EU-átlag már 2015-ben is 24 liter volt. Mindez Semmelweis Ignác, az anyák megmentőjének hazájában. Alig merem leírni.
Koronczay Lilla
A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/48. lapszámában jelent meg.
