Tőlünk nyugatabbra még ma is nagy divat a karácsonyi szezonban, hogy iskolai előadáson a diákok eljátsszák Jézus születésének történetét. A betlehemes mindig ugyanazzal a szövegkönyvvel és szereposztással zajlik: Mária, József, a három napkeleti bölcs, és így tovább.

Egy kétezer fős mintán végzett kutatásból viszont most kiderült, az, valaki melyik szerepet játszotta gyerekkorában a karácsonyi darabban, összefüggést mutat azzal, felnőttkorában hogyan alakul az élete: mi a foglalkozása, mennyit keres, hány ismerőse van a közösségi médiában, mik a jellemző vonásai, illetve mennyire elégedett az életével. A kutatás leglátványosabb eredménye szerint például az ökröt játszók keresnek felnőttként a legjobban, több mint kétszerannyit, mint a birkák.

Elsőre talán meghökkentő húzás egy iskolai darab és a felnőttkori életpálya között párhuzamot vonni, valójában azonban nem nehéz megérteni az összefüggést. Hiszen ahogy a profi színészek esetében, úgy egy iskolai darabnál is meghatározott karaktereket keresnek egy-egy szerepre, a gyerekek személyiségjegyei és az osztályban betöltött szerepük alapján. Egy bizonyos típusú diák hajlamosabb „behúzni” egy bizonyos szerepet, és ezért a Józsefet alakító diák életútja biztosan különbözni fog az angyalétól vagy az ökörétől.

Mária szerepét például valószínűleg egy helyes, népszerű, extrovertált kislány kapja, akinek – nem meglepő módon – felnőttként is a legnagyobb a baráti köre a közösségi médiában, és ő a leginkább elégedett az életével. Az élettel való megelégedettségben szorosan Mária mögött található József, illetve a szamár.

A választott szakmákban is érdekes eredményekre jutott a vizsgálat, az angyalok közül ugyanis kirívóan sokan helyezkedtek el az egészségügyben. Mária jellemzően a kereskedelemben, József a pénzügyi szektorban, az ökör pedig a reklámszakmában dolgozik.

Az iskolai karácsonyi darab egyébként meglepően mély és tartós nyomokat hagyott az érintettekben. Akik szerepeltek benne, azokat büszkévé és magabiztossá tette az előadás, azok pedig, akik kimaradtak, máig emlékeznek a csalódottságra, és sokan annyira fájdalmasnak élték meg a kihagyásukat, hogy nem is mentek soha a színpad közelébe.

Oravecz Éva Csilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2019/50. számában jelent meg.