Vannak bölcsességek, amelyeket azért ismerek, mert a Nők Lapjának dolgozom. A cikkek írása kapcsán olyanokkal is találkozom, akikkel különben talán soha. A sorsuk megismerése közben én is gazdagodom, mert megosztanak valami olyan tudást, amelyet elviszek magammal. Az idén ilyen volt például Csóka Szilvia biológus, zoológus néhány szava, aki azt találta mondani, hogy együttműködésre vagyunk ítélve, és azt is hozzátette, hogy az ember nem érdekből keresi a másik társaságát, hanem pusztán azért, mert jó érzés együtt lenni. Örömet szerez nekünk a másik jelenléte, társasága, közelsége. Azt is tudjuk, hogy ha segítünk embertársainkon, akkor ezzel saját magunkon is segítünk, mérhetően és azonnal javul az immunrendszerünk működése, vagyis igazán megéri a fáradságot az, amit abba a szervezési munkába fektetünk, hogy találkozzunk másokkal.

Ha lehetne kérni valamit az új esztendőre, akkor én a találkozások örömét kérném magamnak és önöknek. Persze fel kell állni ezért a monitor elől, fel kell hozzá emelni a telefont, el kell kezdeni cselekedni, ami nem könnyű, különösen akkor, ha tele vagyunk olyan nyomasztó problémákkal, amelyek nem időhiány miatt akadályoznak meg abban, hogy kilépjünk a négy fal közül, hanem valahol sokkal mélyebben.

Nem tudom, önök milyen életstratégiát alkalmaznak ilyenkor, én szeretek előremenekülni, és megkeresni azt, ami átlendíthet egy-egy válságos helyzeten, ami utakat nyithat. Az emberi találkozások ilyenek lehetnek, ezek közül is különösképp azok, amelyek nem annyira megszokottak, amikor kicsit kilépünk a komfortzónánkból, mert ilyenkor más szempontokra láthatunk rá, mert más lesz a fénytörés. Mi, magyarok szeretünk panaszkodni, talán a balsorsunkat is szeretjük, csak nem tudom, hogy jót tesz-e ez nekünk. Nem kellene-e végre ráébredni, hogy a dolgok olyanná lesznek, amilyenné formáljuk őket? És itt különösen jogos a többes szám, mert nem elég magunkban pufogni, inkább át kellene sétálni a szomszédba, a helyi klubba, a kis civil közösségek eseményeire, és kinyílni a másik ember véleményére. Nagyon sok ügy van, amelyhez csatlakozhatnánk, a zöldkihívásoktól kezdve az idősek segítésén át a helyi közösségi ügyekig, amelyekben véleményt kellene alkotnunk, amely igényelné a figyelmünket, az odaadásunkat, az elköteleződésünket, egyes esetekben a szakmai tudásunkat. E kisebb-nagyobb problémák megoldásában mindenki megélhetné, hogy igenis alakíthatja az életét, formálhatja a világot, beleszólhat a történésekbe, nem csak kiszolgáltatott bábja mások cselekedeteinek. Kicsiben kell kezdeni, apróságokkal, kezdjék például a találkozás örömével, és éljék át aztán, hogy együtt sokkal többre képesek, mint ahogy azt eddig álmodni merték! Indítsák újra ezzel a hittel az új évet!

Rist Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2020/1. számában jelent meg.