A minap jött ki a Berlinale, vagyis a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál közleménye, amelyben a 2021-es fesztiválra vonatkozó döntésüket tudatták a nagyvilággal. A közlemény legfontosabb része egyébként az volt, hogy fizikai valójában tartják meg február 11. és 22. között a fesztivált, legalábbis az európai filmpiac (EFM) számára, méghozzá egy olyan hibrid formában, amely figyelembe veszi és betartja az akkor érvényben lévő szabályokat és rendeleteket annak érdekében, hogy a résztvevők a lehető legnagyobb biztonságban legyenek. Ez nagy vállalás egy ilyen bizonytalan környezetben, amikor gyakorlatilag minden elmarad, a filmfesztiválok és divatbemutatók pedig szinte kivétel nélkül az online térbe költöznek. A fesztivál szerkezetéről, a filmprogramról és a meghívott filmek számáról a következő hetekben dönt a vezetés. A másik fontos bejelentés az volt, hogy a Nemzedék szekció két versenyprogramjában 2021-ben csak egész estés filmeket fognak bemutatni, rövidfilmeket nem. Illetve egy harmadik fontos és szimbolikus döntés, hogy a jövőben nem fogják kiadni a fesztivál első igazgatója, Alfred Bauer nevét viselő Ezüst Medve díjat, amelyet január végén felfüggesztettek a Bauer náci múltjára vonatkozó sajtóértesülések nyomán.

Nemsemleges színészi díjak

És ott van az a döntés, ami sokaknál kiverte a biztosítékot: a legjobb színészi teljesítményt 2021-ben már nem nemek szerint fogják díjazni. Vagyis a legjobb színész és a legjobb színésznő díjakat felváltja az egy darab, legjobb főszerepért járó és az egy darab legjobb mellékszereplőt jutalmazó Ezüst Medve díj. „Úgy hisszük, az, hogy nem választjuk szét nemek szerint a színészi terület díjait, az azt jelzi, hogy a filmipar sokkal érzékenyebb és tudatosabb a genderkérdésben” – mondták a fesztivál igazgatói, Mariette Rissenbeek és Carlo Chatrian. Bizonyos hangok természetesen már lázadoznak és világvégét kiáltanak, genderlobbiról beszélnek. Számomra érthetetlen ez a kifejezés, komolyan vehető szakirodalom természetesen nem is használja. Elvégre a gender, vagyis a társadalmi nem olyan tanult (nem biológiai) tulajdonságokat, szerepeket, viselkedésmódokat jelent, amiket a társadalom vár el az egyéntől a biológiai neme alapján. Tehát például szoknyát nem azért hordnak csak nők, mert annak van bármilyen köze a női nemhez. Azért lett hozzá köze, mert mesterségesen így alakította ki a társadalom. Az, hogy mit tartunk férfiasnak vagy nőiesnek (és aminek nincs köze a biológiai jellemzőkhöz), az mindig esetleges, koronként és társadalmanként változik. Tehát jelenleg meglepődünk, ha női autószerelőről hallunk, pedig voltaképpen semmi köze a nemünknek ahhoz, hogy jó autószerelők lehetünk-e.
Tehát az, hogy a legjobb színészi alakítást nem választják ketté nemek szerint, valójában teljesen rendben van. A rendezők sincsenek nemekre osztva, a forgatókönyvírók sem, vagyis a színészeken kívül egy kategóriában sem választották szét a jelölteket, miért lenne kivétel ez alól a színészi játék? Ez engem már gyerekkoromban is zavart. Emlékszem, ment az Oscar-díj kiosztó a tévében (egész sokáig fenn maradhattam, hogy nézzem), és

már tízévesen sem értettem, hogy ha a legjobb szó a jó melléknév fokozása, méghozzá annak felsőfoka, akkor abból hogy lehet kettő?

Ha nemek szerint szétosztjuk a legjobbat, akkor egy csomó minden alapján is szétoszthatnánk. Például rögtön több értelme lenne, ha műfajokra bonthatnánk a díjat, hiszen más típusú színészi játékot igényel egy dráma, mint egy vígjáték vagy egy akciófilm.

Visszaüthet ez a nőkre?

A Berlinale igazgatóinak döntésében talán az lehet kérdéses, hogy mivel alapvetően a filmszakmát még mindig a férfiak uralják, és sokkal több izgalmas szerepet írnak férfiakra, a nőket ez a döntés egyáltalán nem juttatja előnyhöz – így talán még kisebb esélyük lesz elhozni az alakításokért járó díjakat, hiszen kevesebben vannak kevés jó szerepre. A Berlinale természetesen máshogy működik, mint mondjuk a filmszakma legnagyobb és leginkább mainstream díja, az Oscar, így ezen az egy fesztiválon remélhetőleg nem éri majd hátrány a nőket. Érdekes lesz egyébként, hogy a többi filmfesztivál hogyan reagál majd a progresszív gyakorlatra. Ha a nagy képet nézzük, nem alaptalan az attól való félelem, hogy a nők rosszul jönnének ki a buliból, ha mindenhol nemsemleges lenne a színészi alakításért járó díj. Ezt az idei Oscar-jelölések is bizonyították, hiszen hiába van például minden eddiginél több női rendező, egyetlen nőt sem jelöltek rendezésért Oscarra. És nem, nem azért, mert rosszabb filmeket készítettek, mint férfitársaik, inkább a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagjainak preferenciáiban és persze az Akadémia összetételében kell keresni az okokat. 2019-ben a 8649 tag 68%-a volt férfi és csupán 32%-a nő, ez nyilván nem tükrözi a társadalom összetételét. És ha színészi alakításról szavazni kell, akkor szinte borítékolhatjuk, hogy

egy olyan tömeg, amelynek nagy részét középkorú vagy idős fehér férfiak alkotják, sokkal inkább elalél attól, ha egy férfi elejt néhány könnycseppet a vásznon, mint ha egy nő óriásit alakít.

A női rendezők kimaradásának esetében egyébként a legtöbbeknek az fájt, hogy Greta Gerwiget sem jelölték, pedig most már sok éve ott van az élen, és a Kisasszonyok rendezését nemcsak a közönség, de a szakma is ünnepelte. Az Akadémia egyébként iszonyúan büszke volt rá, sajtóközleményben is kiemelték, hogy rekordszámú női jelöltje volt 2020-ban az Oscarnak. És hogy mennyi volt ez a rekord szám? Hatvankettő, ami annyit jelent, hogy a jelölteknek közel az egyharmada. 

(Kiemelt kép: Az Arany- és Ezüstmedve-díjak a 70. Berlinale Nemzetközi Filmfesztivál záró ünnepségén, a Berlinale Palace-ban, 2020. február 29-én. Fotó: Andreas Rentz / Getty Images)

Ha tetszett a cikk, regisztrálj, hogy hozzáférj az előfizetői tartalmainkhoz is!