Sokan ismerjük az érzést: elérünk valamit, amire régóta nagyon vágytunk, legyen az siker, szerelem, egészség visszanyerése, gyermekáldás – vagy bármi, amiért megküzdöttünk, és beteljesült. Miénk a győzelem, boldogan állunk a képzeletbeli dobogón, ám ugyanabban a pillanatban megszólal bennünk a kisördög: mi van, ha ez mégsem igaz? Most sikerült, de mi lesz holnap? Mi lesz, ha elveszítjük? Mi lesz, ha…

Akik a boldogság pillanatában már félnek, hogy elveszítik a boldogságot, sosem tudnak igazán boldogok lenni. Hogy ezt beismerjük, nem kell szakképzett pszichológusnak lenni, hiszen mindenki tudja, mennyire meg tudja mérgezni a szorongás, a jövő miatti aggódás a legcsodálatosabb perceinket is.

Persze nem mindenkinél van így: vannak a „szerencsések”, akik személyiségükből adódóan nem foglalkoznak a jövővel, a „mi lesz?”-szel, hanem csakis a jelenben élnek. De nem mindenki születik ilyennek, sőt, statisztikák szerint az „aggódósak” vannak többségben, és nekik a boldognak mondott állapot eléréséért sokkal keményebben meg kell küzdeniük.

Aki fél a jövőtől – és aki nem

Már az ókori filozófusok is megmondták: a boldogság fő akadálya, ha a múlton rágódunk, a jövőtől pedig félünk. Ez azt jelenti, hogy a boldognak látszó – vagy magukat őszintén annak mondó – emberek egyik titka az, hogy e kettőt nem csinálják.

…

A cikk folytatását a Nők Lapja Ezotéria 2016/2. számában találod.

Szöveg: Magyar Diána

Fotó: Thinkstock