A helyett, hogy évről évre azzal sokkoljuk magunkat, miért nem sikerült lefogynunk, miért nem fordítottunk kellő figyelmet a narancsbőr eltüntetésére, ideje lenne megbékélni minden kis röcögő hájjal, apró hullámmal és redővel. Hiszen hiába rövidültek az évszázadok során a fürdőruhák, hiába takarja már egyre kevesebb textil a bőrünket – felszínre hozva ezzel minden valós vagy odaképzelt kis „hibát” –, ez a mi testünk, melyre éppen egyedisége miatt kell büszkének lennünk, ahogy azt elődeink is tették.

Míg az 1910-es években a társasági eseményeken a nők a lábuk teljes elfedésével jelenhettek meg, addig a strandon kénytelenek voltak levetni grandiózus ruháikat: megjelentek az ujjatlan, de még hosszú úszódresszek.

Az 1910-es években még a férfiakat is rengeteg textil takarta: hosszabb felsőrészben és rövidnadrágban léphettek a strandra.

A fürdőruhához nem csupán divatból húztak lábikrát takaró zoknit – annak erkölcsi okai voltak. Így ugyanis viszonylag több bőrfelület maradt fedett.

Rengeteg textil, de annál jobb kedv – az önfeledt fürdőzést az 1920-as években még az sem tudta megzavarni, hogy a gyapjú jersey anyag nem lehetett túl könnyű viselet, ha megszívta magát vízzel.

Az alsó hossza rövidült, egyre több színben pompáztak a fürdőruhák, melyekhez stílusos kalapokat dukált felvenni.

Sapka, tapadós alsó- és felsőrész, öv a nadrágon – életmentő az 1920-as években.

Diane Ellis és Carole Lombard színésznők sapkában és egy mély hátkivágású darabban napfürdőznek az 1920-as években.

Önfeledt fürdőzők az 1930-as évekből – ekkor jelent meg az első nőknek szánt, kétrészes fürdőruha.

Az 1930-as években már egyre több minden látszott a lábból és a nyakrészből. A gyapjú jerseyt pedig a pamut váltotta fel.

A testhez tapadó fürdőruhához stílusos kiegészítők dukálnak – annak ellenére, hogy a maihoz képest elég kevés testfelületet mutattak magukból az 1930-as években, a nők így is értettek hozzá, hogyan keltsenek feltűnést a strandon.

1946-ban egy nukleáris robbanáshoz hasonló horderejű esemény következett be a divatban azzal, hogy Louis Reard feltalálta a bikinit.Ezzel nem csak a fürdőruhadivat pecsételődött meg, hanem kezdetét vehette önmagunk örökös vizslatása a strandszezon előtt és alatt.

Ahogy az 1940-es években csökkent a textil mennyisége a fürdőruhában, úgy sejlettek fel egyre észrevehetőbben a problémásabb felületek a testen – a fűzőgyártók nagy örömére. Egy elasztikus változatukat – mely lelapította a hasat – ugyanis visszaépítették a fürdőruhadivatba.

A bikiniben semmi sem marad rejtve – az állandó önostorozás helyett azonban ideje lenne élveznünk az életet és egy kis odafigyelés mellett elfogadni, szeretni testünket.

Szerző: F.R.

Fotó: Pinterest