Nevezzük nevén az érzelmeket

Még a legbeszédesebb kisgyerekeknek is meg kell tanítani, hogyan írjanak le bizonyos érzéseket. Ebben sokat segít, ha olyan irányított kérdéseket teszünk fel, amik arra vonatkoznak, milyen érzelmeket váltottak ki viselkedésükkel egy másik emberben. „Nem gondolod, hogy a testvéred szomorú, mert elvetted a játékát?” – ily módon szembesíthetjük a helytelen viselkedésével. De az is hasznos, ha azokban a helyzetekben dicsérjük meg őket, amikor segítőkészek vagy kedvesek voltak másokkal. Ezeken a példákon keresztül taníthatjuk meg nekik bizonyos érzések nevét, és tudatosíthatjuk bennük, hogy figyeljenek oda másokra, mert a viselkedésükkel hatással vannak rájuk.

Modellezzük előttük az empátiát

A gyerekek mindent rajtunk keresztül élnek meg elsőként, a tőlünk látott példát szívják magukba. Ezért fontos, hogy különös figyelmet fordítsunk a másokkal való viselkedésünkre. Minden alkalommal kérdezzük meg a párunkat, hogy telt a napja, jelezzük apró figyelmességekkel, hogy fontos nekünk. Tartsuk meg az ajtót az idős emberek előtt, vagy segítsük fel azt gyereket, aki elesett a játszótéren. Ezekkel a példákkal modellezhetjük a gyerekek számára, hogyan lehetnek a gyakorlatban empatikusak, törődőek.

Amikor már a gyerekeken a sor, hogy bizonyítsanak

A kisgyermekkor az első olyan szakasz a gyerekek életében, amikor a vágyaik nincsenek minden esetben szinkronban a sajátunkéval. Ebben a korban viszont fontos megtanítani nekik, hogyan tartsák tiszteletben mások érzéseit és gondolatait, amik gyakran az övéktől eltérőek lehetnek. „Anya szereti a brokkolit, a nagyi viszont nem” – hangsúlyozzuk a különbözőségeket, de nem negatívumként, hanem a sokszínűség jegyében, hogy empátiára, elfogadásra neveljük őket. A törődés azonban a háziállatok gondozásán keresztül is tanulható, ezért nyugodtan megengedhetjük a gyerekeknek, hogy ők etessék meg a kutyát, vagy adjanak vizet a tengerimalacnak.

Szöveg: F.R.

Fotó: Thinkstock

Forrás: parents.com