Váltsunk nyelvezetet
A csendes gyerek sokszor olyan jeleket kap a környezetétől – még a szüleitől is –, amitől azt hiheti, baj van a visszahúzódó viselkedésével. Rossz taktika, ha egy idegen próbálkozását a gyerekünk felé azzal hárítjuk, hogy bocsánatot kérünk a szégyenlőssége miatt. Ezzel ugyanis azt az üzenetet közvetítjük számára, hogy a csendessége negatív dolog. Ilyen helyzetekben tanácsosabb azt mondani, hogy ma egyszerűen ilyen hangulatban van a gyerek. Így elismerjük, hogy a dolog nem állandó, és a csemeténket is bátorítjuk, ha kifejezzük: tudjuk, hogy otthon beszédes és önálló. Az elfogadó családi környezet megteremtésével szabadságot adunk a gyereknek arra, hogy az legyen, aki valójában.
Kezdeményezzünk beszélgetést
Járjunk utána, mi áll azoknak a helyzeteknek a hátterében, amik a gyerekünket némaságra késztették. Esetleg bizalmatlanságot érzett az adott emberrel szemben, akivel találkoztunk? Valami miatt nem érezte jól magát a helyzetben, azért nem szólalt meg? Az ilyen beszélgetések során nemcsak a viselkedését érthetjük meg, hanem felkínálhatunk neki olyan lehetőségeket is, amik a segítségére lesznek következő alkalommal. Ha például nem mer köszönni, vagy frusztráltan érzi magát idegenek között, ne erősködjünk, egyezzünk meg vele abban, hogy köszönés helyett mosolyogni fog.
Gyakorolni kell a szocializációt
Bármelyikünkkel előfordulhat, hogy szorongunk, amikor idegen társaságba kerülünk. Ám míg felnőttként meg tudjuk őrizni a nyugalmunkat, és egy idő után fel tudunk oldódni, egy gyereknek ez sokkal nehezebben megy. A titok kulcsa a gyakorlás. Vigyük minél többször társaságba a csemeténket, hogy a helyzet egy idő után ne legyen idegen számára. A fokozatosságra azonban ügyelni kell: először egy csendesebb társaságba érdemes vinni, ahol kevesebb az ember, és jobban tud érvényesülni a kicsi. Az is jó megoldás lehet, ha a túlzsúfolt játszótér helyett egy társával hozzuk össze egy délutáni játékra.
Tervezzünk előre
Igyekezzünk tanácsokkal ellátni, és felkészíteni a gyereket arra, hogy mi vár rá egy-egy helyzetben. Ha például az egyik játszótársa születésnapi zsúrjára készülünk, magyarázzuk el neki, hogy mennyire szép gesztus érkezéskor felköszönteni a szülinapost. Az ilyen eseményekre magunkkal vihetjük a gyerek egyik kedvenc játékát is, ami egyrészt biztonságérzetet nyújt majd számára, másrészt pedig beszélgetést is könnyebben kezdeményezhet vele. És a legfontosabb: semmiképp se érkezzünk utoljára a nagy zsivajba, mert akkor már nehezebben fog elvegyülni a többiek között!
Az eredményekért elismerés jár
A gyermeket ösztönzi a pozitív megerősítés – ez alól a csendes csemete sem kivétel. Növeli az önbizalmát, ha megdicsérjük azért, mert ügyesen viselkedett egy ismeretlen szituációban, vagy olyan helyzetben, amikor számára ismeretlen emberekkel találkozott. Ne legyünk hát szűkében a dicséreteknek!
Szöveg: F.R.
Fotó: Thinkstock
Forrás: parents.com