Nevezzük nevükön a dolgokat

A családtagok sokszor szeretnek belefolyni a másik életébe, ezt el kell fogadnunk, viszont a befolyásolást és önhittséget már nem – ilyenkor kereken meg kell mondani, ha nem értünk egyet. Például, ha az édesanyánk megkérdőjelezi a nevelési elveinket, akkor a választ valahogy így fogalmazzuk meg: „Nagyra becsüljük a törődésedet és az észrevételedet, tudjuk, hogy csak a legjobbat akarod nekünk és az unokáidnak is, de ebben most nem értünk egyet veled”. Ezzel elismerjük, hogy fontos a véleménye, de egyúttal finoman jelezzük, hogy nem tűrjük a beleszólást a módszereinkbe. A hangsúly itt mindig a szelíd fellépésen van.

Mutassunk érdeklődést

Nem szabad hagyni, hogy a rutin uralkodjon a családi kapcsolatokban, célzott kérdésekkel kell megmutatni, hogy érdeklődünk a másik iránt. Tipikus szülői baki, hogyha az iskoláról informálódnánk, csak annyit kérdezünk: milyen volt a suliban? Ennél sokkal konkrétabbnak kell lenni, egyrészt, mert ezzel jelezzük a törődésünket, másrészt, így nem csak egy sima jó-t fogunk kapni válaszként, például: „Mit mondott Kati néni a házi feladatodra, amivel olyan sokat dolgoztál?”. Utaljunk rá, hogy képben vagyunk a részleteket illetően, és arra is, hogy kíváncsiak várjuk, mi lett az eredmény!

Fejezzük ki támogatásunkat

A nehézségek elől nem szabad elszaladni, de vannak olyan helyzetek, amikor a problémát érdemes kicsit félretenni, pihentetni. Ettől nyilvánvalóan nem fog megoldódni, de pár óra, esetleg nap elteltével olyan megoldást találhatunk rá, ami tényleg mindenki számára kielégítő. Tegyük fel, hogy a párunk bejelenti, kirúgták a munkahelyéről. Van értelme rögtön azon aggódni, hogy mi lesz most? Nincs. Inkább biztosítsuk a másikat arról, hogy támogatjuk, illetve próbáljuk megbeszélni vele, vajon miért alakultak így a dolgok: „Mit gondolsz, mit lehetett volna még jobban csinálni ahhoz, hogy maradhass?”. A pozitívumokat emeljük ki, ne a negatívumokat!

Keressük a tökéletes alkalmat

Eddig csak arról beszéltünk, hogyan közelítsünk meg bizonyos szituációkat, de az is fontos, hogy milyen körülmények között kerítünk sort ezekre a beszélgetésekre. Fáradtan, kapkodva sosem szabad belekezdeni semmibe, mert vitához vezethet. Mindig várjuk ki az alkalmas pillanatot, amikor előhozakodunk egy témával. Sőt, célszerű ezeket semleges területen, például egy kávézóban vagy a séta közben megtennünk, mert ott egyik fél sem érezheti magát helyzeti előnyben, vagyis egyenrangú lesz a társalgás.

Változtassunk a hozzáállásunkon

Visszautalva a szelíd fellépésre, a szavak megválogatásán is sok múlik. Nem jó ötlet a soha és mindig szavakat bármilyen negatív kontextusban használni, ugyanakkor a hangsúly is sokat nyom a latban. Ha lehet, ne essünk rögtön a másik torkának, hanem próbáljunk meg ésszerű érvekkel és nyugodtan hatni a családunk többi tagjára. A türelem és a hidegvér ilyenkor célravezető.

Szöveg: D.A.

Forrás: psychologies.co.uk

Fotó: Thinkstock