Elszigetel a családtól és a barátoktól
A kontrollmániás személyek az alapoknál kezdik a bizonytalanságkeltést, vagyis igyekeznek megvonni tőlünk a szeretteinkkel töltött időt. Panaszkodnak, hogy túl sokat beszélünk a barátainkkal, netán hosszasan időzünk a szüleinknél. Ilyenkor egyetlen cél vezérli őket: az önbizalmunkat szeretnék megfúrni, és próbálnak elszigetelni bennünket a biztonságot jelentő személyektől.
Mindent kritizál
A folytonos bírálás szintén az egyik legelső jele annak, hogy nem egyenrangú félként tekintenek ránk. Kritizálják a beszédünket, ruhánkat, a szokásainkat, ahelyett, hogy azt hangsúlyoznák, mit szeretnek bennünket. A feltétel nélküli elfogadás egy kapcsolat fontos része, ha ez nincs meg, az aggodalomra adhat okot.
Burkolt fenyegetés
Nem kell ahhoz fizikai tettlegesség, hogy valaki terrorban tartson minket. A burkolt, szóbeli agresszió és fenyegetés is pont ugyanolyan károkat képes okozni, mint a fizikai erőszak. A cél sajnos itt is az, hogy a magabiztosságunk pajzsán rés keletkezzen.
Semmit nem talál jónak
Vonzóbbnak találnálak, ha még egy pár kilót leadnál… Ha még a vacsorát sem vagy képes megfőzni, nem tudom, hová vezet a kapcsolatunk! Ha többet foglalkoznál a hajaddal, sokkal kívánatosabbnak találnálak. Ha végre befejeznéd az egyetemet, akkor végre tudnál miről beszélgetni a barátaimmal és nem éreznéd magad annyira kívülállónak. Mi a közös az elhangzott mondatokban? Hogy mindegyik azt sugallja, nem vagyunk elég jók. Pedig de, csak nem biztos, hogy a jelenlegi párunknak.
Kihasználja a segítőkészséget
Egy egészséges párkapcsolatban nem kérdés, hogy ott segítjük a másikat, ahol tudjuk. Azonban, ha a partnerünk folyton csak szívességet kér tőlünk, de nem viszonozza ezeket, akkor a viszony már rég nem a kölcsönös odafigyelésről szól.
Bűntudatkeltés
Az ellenőrzés-mániások egyik legfőbb ismertetőjele, hogy nagyon jól tudják a környezetüket manipulálni, különösen, ha bűntudatkeltésről van szó. Folyton úgy állítják be a dolgokat, mintha csak nekünk akarnának jót, de valójában azon igyekeznek, hogy állandó önvádban éljük a mindennapjainkat.
Elhalmoz ajándékokkal
A látszólag romantikus gesztusok – például a méregdrága ajándékok – az esetükben csak arra szolgálnak, hogy érzelmileg elkötelezve érezzük magunkat. Így felróhatják, hogy ők mindent megtesznek értünk, mi pedig semmit nem adunk viszonzásul nekik.
Kémkedni kezd
Az elhatalmasodott irányításkényszer sokszor kémkedéssel is párosul. Ellenőrizni kezdik a telefonunkat, bejelentkeznek a levelezőfiókunkba vagy épp naponta többször megnézik a közösségi oldalunk aktivitását, mondván, ha nem rejtegetünk semmit, akkor joguk van rálátni ezekre a dolgokra. Pedig ez nincs így, a diszkréció és magánélet még egy párkapcsolaton belül is mindenkit megillet.
Vádakkal illet
A kémkedés és a vádak általában kéz a kézben járnak, és sajnos egy ponton túl már ijesztővé válhatnak. Ilyenkor jönnek elő a gyanúsítgatással járó paranoid képzetek, amiket sokszor hangos veszekedések is kísérnek, ám ha okosak vagyunk, nem megyünk bele ezekbe, mert nyilvánvalóan nem vezetnek sehová.
Nem tiszteli az én-időt
Mindenki más igényekkel rendelkezik, ha kikapcsolódásról és feltöltődésről van szó, ezzel nincs is semmi gond. Ám, ha a párunk bűntudatot kelt bennünk emiatt, netán szóvá teszi, hogy azt az időt vele is tölthetnénk, az azt jelenti, hogy nem tiszteli eléggé a lényünket.
Elszámoltat
Aggodalomra ad okot, ha a napunk minden egyes percével el kell számolnunk a másik felé. Egyrészt azért, mert azt bizonyítja, hogy a párunk nem bízik bennük, másrészt azért, mert egyetlen kapcsolat dinamikájába sem fér bele az egész napos figyelem és ellenőrzés.
Keresi a hibát
Akik képtelenek az irányítást kiengedni a kezük közül, azok mondvacsinált indokokkal haragot szimulálnak, hogy aztán megbüntethessenek minket. Képesek akár egy rossz helyre tett csésze miatt is konfliktust generálni, csak azért, hogy felelősségre vonjanak bennünket, ez teszi őket ugyanis elégedetté.
Vitát nyit mindenről
Apropó konfliktus! Nem ritka, hogy pusztán azért kezdenek bele a vitába, hogy elfáradjunk és elmenjen a kedvünk az elégedetlenkedéstől.
Korlátozza a világnézetet
Mindig, mindent jobban tudnak, mint mi, ráadásul egyáltalán nem nyitottak az általunk keresett újdonságokra. Ha mégis kihívásokat keresünk, akkor azt már csírájában elfojtják.
Mindenkivel összehasonlít
Kollégával, cimborával, előző barátnőkkel, sőt, akár még bűnözőkkel is összehasonlítanak minket, hogy bizonyítsák, mindenki jobb nálunk. Ráadásul még azt is elérik, hogy szerencsésnek érezzük magunkat, amiért ők kapcsolatban állnak velünk.
Hangosan kigúnyol
Nevetség és gúny tárgyává tesznek mások előtt, de nem kedves, hanem kritikus módon, ami az ő (képzelt) mindenhatóságukat hivatott bizonyítani.
A hálószobában is irányít
Sajnos nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a kontroll a hálószobába is begyűrűzhet. Ha bűntudatot vagy kellemetlenséget érzünk az aktus után, és a fent leírtak közül többet is felfedezni vélünk, biztosak lehetünk abban, hogy az irányítás már ezen a területen is felütötte a fejét.
Nem enged szóhoz jutni
A kommunikációhoz legalább két emberre van szükség, de kontroll alatt aligha adódik lehetőségünk arra, hogy kifejtsük a véleményünket. Ha a partnerünk az uralkodó fél, túlnyomórészt ő alakítja a beszélgetést, nekünk nincs szavunk.
Nem tiszteli a döntést
Nem ritka az sem, hogy nyomást gyakorolnak ránk olyan szituációkban, amelyeket magunktól sosem választanánk, vagyis nem tisztelik a döntésünket. Például, egy szórakozóhelyen akkor is rendelnek italt, ha nem kérünk, vagy fitneszórára iratnak be, annak ellenére, hogy mi nem szeretnénk ilyen módon mozogni.
Kételkedést kelt
Lehet, hogy szakmát váltanánk, de letorkollnak minket, mondván nem leszünk elég jók benne. Nem kizárt, hogy saját vállalkozást indítanánk, de azt mondják, túl ostobák vagyunk ahhoz, hogy ezt irányítsuk. Kételkedést keltenek bennünk, hogy ezzel korlátozzák az autonómiánkat, hiszen ez az ő pozíciójukat erősíti.
Még több párkapcsolati témáról olvashattok a Nők Lapja Lélek rovatában, illetve a Nők Lapja Psziché magazinokban!
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock
