Képzeljük el, hogy a délelőtti munka után pontban 12.00-kor elfogyasztjuk a finom és tápláló ebédünket, ezután lepihenünk 30-40 percre, hogy délután felfrissülve folytassuk a tennivalókat. Na, jó, bilibe lóg a kezem. Mészégető Marcsi írása.

Gyerekként a legtöbben utáltuk a délutáni alvást, és mérgelődtünk, hogy miért kell a legizgalmasabb játékot megszakítanunk vele, végül mégis mindig sikerült valahogy elaludnunk. Felnőttként persze álmaink netovábbja lenne, ha a hajtós munkanap közepén megpihenhetnénk egy kicsit. Csábító gondolat, de ki engedhet meg magának ilyesfajta luxust? Pedig a délutáni alvás nemcsak hogy jól hangzik, hanem egészséges is. Ha van alkalmunk a pihenésre, azzal növelhetjük a hatékonyságunkat, óvjuk a szívünket, és még a depresszió kialakulása is kevésbé valószínű.

Hogy csinálják az olaszok?

Kicsit furcsán néznének ránk a munkahelyen, ha egyszer csak fognánk magunkat, és álomba merülnénk a billentyűzetünk felett. Nem beszélve a számtalan kéretlen levélről, amit az orrunk hegyével küldenénk, miközben az igazak álmát alusszuk. Az alváshoz a fénymásoló-helyiség kissé szűkösnek tűnik, a konyhában pedig előfordulhat, hogy mások enni szeretnének, egyszóval a mi kultúránkban nincs alkalmas hely a délutáni szunyókálásra. Az olaszok valahogy mégis megoldották, persze náluk is elsősorban délen jellemző, és ott is a nagy meleg miatt. 8-12-ig dolgoznak, majd becsuknak ajtót-ablakot, lepihennek, vagy csak elvonulnak beszélgetni, és persze enni egy jót. Idilli, nem igaz?

Jó, akkor csak hétvégén!

Hétvégén végre nálunk is a pihenésé a főszerep, ilyenkor nyugodtan hódolhatunk a szieszta istenének, hiszen nincs más dolgunk, mint kitenni a „ne zavarj!” táblát, bebújni a takaró alá, és élvezni a nyugodt perceket. Még mit nem! A lakóházak többségében hétvégén zajlik az élet, ugyanis ilyenkor jut idő a fúrásra-faragásra, húsklopfolásra. Nem beszélve arról, ha az embernek gyerekei vannak, szinte kizárt, hogy békésen lepihenjen minden hétvégén, adott időben akár csak egy fél órára is. Akkor jobb is, ha a délutáni alvást úgy ahogy van, elfelejtjük? Próbálkozni mindig érdemes. Addig is, amíg valaki nálunk is kitalálja a sziesztát, élvezzük az esti pihenést, bújjunk időben ágyba, hunyjuk le a szemünket, lazítsuk el az izmainkat, és képzeljük magunkat a napsütötte Olaszország egy csinos hoteljébe, ahol a szél éppen lágyan lengeti a függönyt, mi pedig szundítunk egyet ebéd után.

És, ha nem adjuk fel?

A délutáni alvás körül az a legnagyobb gond, hogy nálunk, akár családon belül is, mindenki máskor kel. És valljuk be, miért is akarnák a szülők, hogy a csemetéjük aludjon délután, hiszen annak az lenne az eredménye, hogy még este 11-kor is könyöröghetne az ágyba bújásért. A szülők ilyenkorra már 15-16 órája talpon vannak, túl vannak egy zsúfolt munkanapon, főzésen és a gyerek körüli teendőkön, érthető, ha már a gyerek feje helyén is csak puha párnákat lát. Nem beszélve arról, hogy a sziesztához kellemes ágy vagy pihenőszoba dukál. Mutasson nekem valaki egy ilyet ma Magyarországon, meghívom egy eredeti olasz fagyira.

Lennénk lajhárok…

Persze ne hasonlítgassuk magunkat az állatokhoz, egy dolgot mégis érdemes ellesnünk tőlük. Ha jártunk már ebéd után az állatkertben, akkor láthattuk, hogy az oroszlánok az árnyékba húzódva pihenik ki a belakmározott steaket, a zebra mélyeket pislog, nem beszélve a lajhárról. Na, jó, mondjuk ő nem csak ebéd után álmatag. Ja, hogy az állatok egész nap pihennek, mert nem várja őket a befizetetlen számlák hada, se a vízórás vagy a követelőző főnök? Igaz. Egy azonban még így is bizonyos: biológiai igényünk lenne a délutáni sziesztára. Ezt a tényt egy bunkerkísérlettel támasztották alá a kutatók. A vizsgálat során embereket bunkerekben helyeztek el, ahol nem volt óra, és a teljes sötétség miatt az időérzéküket is hamar elvesztették. Mit gondoltok, ledőltek ebéd után? Naná! Ez a kísérlet a bizonyíték arra, hogy valódi igényünk van a szundira.

A ördög a részletekben rejlik

Ha valahogy mégis sort kerítünk a pihenésre, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy keressük egy sötét, hűvös helyet, és 40 percet vagy másfél órát szundizunk. 40-45 perc alatt végigmehetünk az alvás 5 fázisán, és valóban kipihenten ébredhetünk. Fontos, hogy a délutáni alvással ne az éjszakai kialvatlanságot próbáljuk meg orvosolni! Bármilyen furcsán hangzik, de hasznos lehet lefekvés előtt legurítani egy kávét, az ugyanis pont akkorra lép majd működésbe, mire felkelünk.

Mit tanulhatunk mindebből?

Uccu, irány Olaszország, és vegyünk leckéket tőlük sziesztaügyben! És ha már arra járunk, lessük el a tökéletes pizza receptjét, vagy az olasz nők eleganciáját, esetleg a férfiak sármját! Jó, jó, tudom, ez nem így működik, de nézzétek el nekem, nem aludtam ebéd után.

 

Még több életmód témáról olvashattok a Nők Lapja Psziché magazinokban!

Szöveg: Mészégető Marcsi

Fotó: Thinkstock

(barbara.de)