Belga kutatók nemrég 1115, hét és tizenhat év közötti gyerek viselkedését vizsgálták, hogy választ kapjanak arra a kérdésre, hogy hogyan viszonyulnak a fiatalok az idősebbekhez, és ez a hozzáállás mennyiben függ attól, hogy ki, milyen kapcsolatot ápol a nagyszüleivel. A kutatás megerősítette, hogy az a gyerek, akinek jó a kapcsolata a nagyszülőkkel, kevésbé hajlamos az életkor alapú diszkriminációra. Vagyis tisztelettudóbb az idősekkel, természetes számára ez a kapcsolat, és nem idegenkedik valakitől csak azért, mert az illető idős. A kutatás eredménye rávilágított arra is, hogy sokkal fontosabb a nagyszülő-unoka kapcsolat minősége, mint az, hogy hányszor találkoznak a felek.

Korábban Ashton Applewhite író és aktivista is felhívta a figyelmet az életkor alapú diszkrimináció veszélyeire TED-beszédében. Véleménye szerint csakúgy, mint a diszkriminációk összes válfaját, ezt is mi hoztuk létre, így kötelességünk lenne tenni ellene valamit. Applewhite azt állítja, hogy azok az idősek, akik idősnek érzik magukat, és elfogadják a társadalom által rájuk rótt sztereotípiákat, kevesebb ideig és sokkal rosszabb körülmények között élnek. Sajnos az időskorra vonatkozó negatív üzenetek elárasztanak minket, és mi mintegy hallgatólagosan beleegyezünk például abba, hogy a ráncok csúnyák, az ősz haj ciki (de persze csak a nőknél), és a kor szükségszerűen szellemi leépüléssel jár, miközben a fenti állítások egyike sem igaz.

A fenti két példából is látszik, hogy az életkor szerinti diszkrimináció könnyebben visszaszorítható, ha a gyerekek már fiatalabb korukban is kellő időt töltenek együtt a nagyszüleikkel, illetve abban az esetben is, ha az idősebbek nem felelnek meg fejben az öregedéssel, öregséggel kapcsolatos sztereotípiáknak. Érdemes hát kellő empátiával és nyitottsággal közeledünk egymás felé!

Szöveg: M. M.

Nyitókép: Thinkstock