Életmentő beavatkozás vagy divathóbort? A plasztika rövid története

Szinte nap mint nap hallunk olyan hírességekről, akik mindent elkövetnek azért, hogy konzerválják a fiatalságukat, sőt, mi is folyamatosan versenyzünk az idővel, és próbáljuk megállítani, mintha az lehetséges lenne. A plasztikázás kultúrája nem véletlenül él és virul, bár érdemes megjegyezni, hogy egészen más volt a szerepe korábban, mint manapság. Története régre nyúlik vissza.

Plasztika

Időutazás az 1400-as évekbe

Az első testen végzett rekonstrukciós műtétet egy Antonio Branca nevű figurának tulajdonítják, az ő módszerét – a kar belső részéről leválasztott bőr segítségével hajtott végre sikeres orrplasztikát – Heinrich von Pfolspeudt Buch der Bündth-Ertznei című munkájában jegyezte fel az 1460-as években.

Száz év ugrás az időben

Közel egy évszázaddal később Gasparo Tagliacozzi kidolgozta az úgynevezett olasz módszert, amit nemzetközi orvosi berkekben „Italian method” vagy „tagliacotian method” néven még ma is ismernek. A módszer kidolgozásakor az indai tudós, Sushruta, időszámításunk előtt 600-ban feljegyzett tanulmányai, pontosabban a Sushruta Samhita című könyve volt a segítségére. A könyv 186 fejezetből áll, az amputáció és a helyreállító műtétek mellett többek között 1120 betegség, 700 gyógynövény, 64 ásvány és különböző receptúrák leírását is tartalmazta szanszkrit nyelven.

1700-as évek és korrekciós műtétek

Sushruta feljegyzéseit követve az 1700-as években egyre több sebész is próbálkozott korrekciós műtétekkel, ám a ma a legtöbb szakmabeli mégis az olasz Gasparo Tagliacozzit tekinti a plasztika ősatyjának, mivel tőle származik a plasztikai sebészet első könyve, a De curtorum chirugiau (1597). Visszatérve az 1700-as évekre: az angol Joseph Constantine Carpue például közel 20 évet töltött Indiában, hogy elsajátíthassa az indai orvoslás tudományát. A londoni sebész volt az első, aki hazájában orrplasztikát végzett a külföldön megszerzett tudás alapján.

Műtétek a világháborúk alatt

A plasztikai sebészet történetének legjelentősebb fejlődése a múlt századra tehető. Számos új műtéti technikát vezettek be például a világháborúk során. Új bőrátültetési technikákat fejlesztett ki az új-zélandi születésű Harold Gillies és Archibald McIndoe, akik súlyos égési sérülések esetén alkalmazták is ezeket. Elsősorban a repülőbalesetek sérültjein, valamint a lövészárkokban fej-, és nyaksérülést szenvedetteken gyakorolhatták a beavatkozásokat. Az első kifejezetten plasztikai sebészettel foglalkozó kórház, az American Society of Plastic Surgeons megalapítása is az ő nevükhöz fűződik.

1942 után lett mainstream a plasztika

A második világháború idején az ilyen típusú beavatkozások elsősorban helyreállító sebészetként funkcionáltak. Gillies és Mclndoe először 1942-ben hajtott végre nyilvánosan plasztikai műtétet, ahol a média is jelen lehetett. A világháborúk végeztével a plasztikai sebészet a marketing felé fordult, és főként a tehetős idős hölgyeknek kínáltak szolgáltatásokat. Az 1960-as években a plasztika az esztétikai kezelések irányába fordult át. Ekkor használtak például először szilikont, és elvégezték az első mellnagyobbító műtétet is.

Eltüntetni az öregedés nyomait

Napjainkban már nincs olyan testrész, amit ne lehetne plasztikai beavatkozások alkalmazásával átformálni, és az utóbbi években egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett non-invazív, azaz sebészi eljárás nélkül alkalmazott szépészeti kezelések is. Az arcon megjelenő apró szarkalábak és ráncok eltüntetéséhez már nem szükséges kés alá feküdni, a hialuronsavas injekciókon kívül, a nagy intenzitású fókuszált ultrahang vagy például a botulinum toxin (azaz botox) kezelések közül is választhatnak a fiatalodni vágyók. Vajon mit szólna mindehhez Sushruta?

A Nők Lapja hamarosan megjelenő, Szépség különszámában még többet olvashattok a témáról.

Szöveg: D. E.

Nyitóillusztráció: Pinterest

(royalfree.nhs.uk, Wikipedia)