„Te soha… / Te mindig…”
Ezek a szavak jellemzően a túlzást fejezik ki, és egyértelműen a végletekre koncentrálnak. Például a „soha sem hallgatsz rám” mondat, amit vitás helyzetekben gyakran a másik fejéhez vágunk, nem biztos, hogy pontosan mutatja a helyzet súlyosságát. Gondoljuk végig, milyen szavakat használunk, és igyekezzünk a feszült pillanatokban is mérlegelni!
„Úgy viselkedsz, mint az anyád!”
Klasszikus és elhibázott kijelentés a család különböző tagjaival összehasonlítani a másikat. Egyrészt azért, mert sosem tudhatjuk, pontosan milyen negatív érzelmi reakciókat váltunk ki, másrészt pedig nem oldjuk meg a helyzetet egy ilyen konkrét összehasonlítással, amit jó esetben is csak a düh miatt vágunk a másik fejéhez.
„Majd akkor beszélek veled, ha megnyugodtál!”
Ezt és az ehhez hasonló mondatokat általában gyerekkorunkban hallottunk a szüleinktől, akik a hisztérikus szituációkban inkább beküldtek minket a szobánkba megnyugodni. A fenti kijelentés viszont egyáltalán nem ésszerű, sokkal inkább bántó. Feltételezni, hogy a másik nem tudja kordában tartani az indulatait, illetve nem hagyni neki, hogy kiadja a feszültséget, nem szerencsés választás. Esetleg más módon közelítsünk: „mindketten idegesek vagyunk, visszatérhetnénk erre később?”
„Végeztünk, már itt sem vagyok!”
A szavak nagyon is fontosak, így jó, ha nem teszünk olyan kijelentéseket a feszült pillanatokban, amiket később megbánhatunk. A fenyegetőzés a legrosszabb dolog a szeretteinkkel szemben, főleg, ha csak üres szavakként dobáljuk rájuk azért, hogy elérjük a célunkat. Ha például az mondjuk „nem szeretlek már, el akarlak hagyni”, azzal nemcsak megijesztjük például a párunkat, de akár a bizalmát is elveszíthetjük és összezavarodhatunk az érzelmei felől. Figyeljünk arra, hogy mit mondunk ki, mert ezek a szavak bizony örökre „beéghetnek” a másik fejébe!
„Te egy akkora … vagy!”
A megalázó és lealacsonyító nyelvhasználat súlyos sértésnek minősül és olyan szintű haragot jelez, amit jól láthatóan másképp már nem tud kiadni magából a sértett fél. Ettől viszont rosszul érezhetjük magunkat, és egyáltalán nem kerülünk közelebb a megoldáshoz. A legfontosabb, hogy ne támadjuk a másik személyt, és ne használjunk olyan jelzőket, amikkel megbánthatjuk őt, még akkor sem, ha a düh és nem a valóság vezérel.
„Miért csinálsz elefántot a bolhából?!”
Ezzel a mondattal azt üzenhetjük a partnerünknek, hogy nem is értjük, miért idegeskedik, hiszen nem is olyan komoly az a dolog, amiről éppen szó van. Ezt viszont mi nem határozhatjuk meg. A legtöbb esetben ez csak olaj a tűzre és azt sugallja, hogy nem figyelünk a másikra és arra, hogy neki mi mekkora problémát jelent. Fogadjuk el, hogy mások vagyunk, és próbáljunk empatikusak lenni, lehet, hogy ami nekünk nem nagy dolog, az másoknak az.
„Már megint ezzel jössz! Nem tudnál továbblépni?
A „nevetséges vagy” és „ne reagáld túl, kérlek” mondatok kifejezetten bántóak lehetnek. De ugyanúgy egy mély sóhaj és a „már megint itt tartunk?” kérdés is, amivel egyértelmű jelét adjuk annak, hogy nem értjük meg a másikat. Minden esetben hallgassuk meg a párunkat, szeretteinket, kommunikáljunk velük megfelelően és odafigyeléssel forduljunk a problémáik felé. Lássuk be, hogy nem vagyunk egyformák és lehet, hogy valamin mi könnyen túllendülünk, de másnak nagyobb gondot okot a helyzet feldolgozása.
Még több pszichológiai témájú cikket találtok a Nők Lapja Psziché magazinokban.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Pexels
