Az „ageism” egy olyan gyűjtőfogalom, amelybe az életkor alapú megkülönböztetés több formája is beletartozik. Egy egyénnel vagy csoporttal szembeni olyan előítéletet fed, melynek alapja pusztán az életkor. Az idős ember szó hallatán a legtöbben azonnal a fejükben lévő képzettársításokat veszik sorra: egy kedves és aranyos, őszes hajú nagymama van előttük, vagy egy lassú és régimódi öregúrt képzelnek el. Itt az ideje, hogy ezeket a negatív képzettársításokat kitöröljük a köztudatból, hiszen a társadalom igencsak értékes és tiszteletreméltó tagjairól beszélünk:
1. Az idősebbek nem fogékonyak az újításokra
Lehet, hogy nagymamáink nem mobiltelefonnal a kezükben születtek, de igenis fejleszthető a tudásuk és könnyen megismertethetjük őket a modern technikai vívmányokkal. Ha az unokáikkal való kapcsolattartásról van szó, akkor pedig egészen biztosan nem létezik számukra legyőzhetetlen akadály, ezért túlságosan bonyolult elektronikus kütyü sem. És egyébként is: miért gondolja bárki azt, hogy az emberek tanulékonysági görbéje rohamosan csökkenni kezd, mikor betöltik az ötvenet?!
2. Az idősek főzni, varrni, sütni és kertészkedni tudnak leginkább
Igen, lehet, hogy évekkel ezelőtt megtanítottak főzni és gyermekkorunkban stoppolták a ruháinkat, vagy megmutatták, hogy kell virágot ültetni, de ők azok is, akik most ránk szólnak, ha panaszkodni merünk a stresszes hétköznapok és a fáradtság miatt és igenis, a mai napig könnyedén belekezdenek egy új hobbiba vagy beilleszkednek egy új társaságba. Sokan döntenek úgy, hogy csatlakoznak egy közösséghez – gondoljunk csak a könyvklubbokra, táncházakra vagy játékklubbokra, melyekről a Nők Lapja magazin oldalain is rendszeresen hírt adunk riportok formájában.
3. Az idős emberek gyengék és érzékenyek
Ha egy vicc nem vicces és közben még meg is bántunk vele valakit, az nem túl vicces. Pedig az ilyesmit a legtöbben elintézik azzal, hogy annyit mondanak: „csak vicc volt”. De ez nem ennyire egyszerű. Minden szó számít, és a nyelv alapú aggizmus ugyanúgy negatív diszkriminációt jelent. A Gerontologist nevű magazinban három éve megjelent kutatás rávilágított arra, hogy az idősekkel szembeni negatív sztereotípia ugyanúgy jelen van az implicit (azaz rejtett) attitűdökben, mint az explicit (tudatosan kinyilatkoztatott) akciókban. Ilyen példa a hétköznapjainkból a születésnapi képeslap, amin az öregkort úgy jelenítik meg, mint valami szomorú, rossz dolgot (megint egy évvel öregebb lettél), vagy amikor egy pincér egy idősebb nőt fiatal hölgyként kezel a bók álcája alatt. A nyelv hatalom, a megkülönböztetés pedig a verbális szokásaink megváltoztatása nélkül nem enyhíthető.
4. A csendes vidéki élet a legmegfelelőbb egy idős ember számára
A MetLife és a National Association of Homebuilders 2011-es amerikai tanulmánya szerint az 55. életévét betöltött emberek közel egyharmada olyan közösségekben él, amelyeket teljes egészében vagy többnyire 55 éves vagy annál idősebb embereket alkotnak. Az ebből eredendő generációk közötti eltávolodás számunkra sem ismeretlen, egyre többször találkozunk a közvetlen környezetünkben is a jelenséggel. A mi dolgunk az, hogy a családunkon belül megtaláljuk a módját a harmonikus együttélésnek, erősítsük egymást, biztosítsuk a nagyszülőket is arról, hogy számíthatnak ránk és a legkevésbé sem azzal foglalkozunk, hogy a család legidősebb és legfiatalabb tagja között akár 60 év a korkülönbség, mert nem az a lényeg. Az idős embernek a legjobb hely az, ahol a szeretteivel lehet, mint mindenki másnak is.
Szöveg: D. E.
Fotó: Thinkstock
