Beszéljünk velük az érzésekről!
Az empátiához szükséges legfontosabb készség az érzelmi műveltség. A digitális világba született gyerekek másképp élik meg a kommunikációt, mást jelent számukra a kapcsolat, ezért különösen fontos, hogy megtanítsuk őket a személyes beszélgetések fontosságára, megmutassuk nekik, miért érdemes figyelni a másik gesztusait és mimikáját. A másik fontos dolog a gyerekek szociális fejlődésében az érzelmek azonosítása. Beszélgessünk velük sokat az örömről, a dühről, a haragról, a boldogságról, az elégedettségről és további érzésekről, és különböző szituációk felvázolásával értessük meg velük mi a különbség közöttük. Ahhoz, hogy mások érzelmeit felismerjék és meg is értsék, mindenekelőtt saját érzelmeiket kell realizálniuk.
Használjuk ki a média előnyeit!
Közösen megnézni egy filmet, vagy elolvasni egy könyvet, jó módszer lehet arra, hogy érzéseket, hangulatokat, reakciókat és viselkedési sémákat figyeljünk meg. A gyerekkönyvek például kifejezetten jó tanítói és segítői lehetnek a még javarészt fantáziavilágban élő kicsiknek. A kedvesség, a jóság, a hős karakterek győzelme mind szolgálhatnak példával. Egy-egy film vagy könyv történetének megismerése után pedig érdemes beszélgetnünk a gyerekekkel a különböző történésekről, a főszereplők személyiségéről (legyen az jó vagy rossz szereplő), és az érzésekről is, amiket a kicsik valószínűleg mélyen át is éltek egy-egy jelenet, fejezet közben. Kérdezzük meg őket, hogy hasonlóképpen cselekedtek volna-e, vagy esetleg más megoldás jutott az eszükbe? Kérjük meg őket, hogy mondják el melyik volt a kedvenc és melyik a legkevésbé kedvelt karakterük!
Mutassunk példát!
A szülői minta elsődleges, hiszen a gyerekeknek mi vagyunk a példaképek, és az irányt mutató elsődleges figurák az életükben. Figyelnek, megfigyelnek, mindent hallanak és sokkal több dolgot szippantanak magukba belőlünk, mint az gondolnánk. Ha azt mondjuk nekik, hogy figyeljenek más emberek viselkedésére, érzéseik megjelenítésére, akkor bizony minket is nagy részletességgel meg fognak figyelni. Ebben nemcsak a gesztusaink, a reakcióink, de a beszédstílusunk és a szóhasználatunk is benne van, ezért figyelnünk kell magunkra. Emellett pedig az is fontos, hogy szülőként felismerjük gyermekeink érzéseit, és tiszteletben is tartsuk azokat. Ha például megijed valamely megnyilvánulásunktól, akkor igyekezzünk a jövőben kerülni azt!
Tanítsuk meg őket a gondoskodásra!
Fontos, hogy a gyerekek dicséretet és elismerést kapjanak tőlünk. Az empátiát azzal is növelhetjük bennük, ha egy gondoskodó attitűdöt és gondolkodásmódot alakítunk ki, méghozzá közösen velük. Ha például kisebb testvérük van, akkor nyugodtan biztassuk arra, hogy foglalkozzon a kicsivel, bízzunk rá apró dolgokat, hogy érezze, ő is részese a családi gondoskodás rendszerének, neki is van felelőssége húga vagy éppen öccse életében. Így sok mindent tanulhat, és nemcsak az empátia, de a segítőkészség, a törődés és a felelősségtudat is kialakulhat benne.
Mutassuk meg nekik a különbségeket!
A szülőknek segíteniük kell a gyermekeik boldogulását, éppen ezért kulcsfontosságú szerepük van a nevelésben és megfelelő szociális háló és értékrendszer kialakításában. Fontos megismertetni velük a világ sokszínűségét és különbözőségét egyaránt. Ehhez jó módszer lehet filmeket nézni, meséket körbejárni, könyveket és újságokat olvasni és lapozgatni, kulturális programokat szervezni, esetleg megmutatni nekik az önkéntes munka világát. Ezeket az élményeket (is) természetesen vitassuk meg a gyerekekkel, és beszélgessünk velük a tapasztalásainkról, valamint igyekezzünk minden kérdésüket megválaszolni!
Vállaljuk fel a saját tévedéseinket!
Hibázni és tévedni emberi dolog, időnként mindenkivel megtörténik. Őszintén felvállalni ezt és beismerni, hogy melléfogtunk a legjobb dolog, amit tehetünk, nemcsak magunkért, de a gyerekekért is. Ezzel megmutathatjuk a kicsiknek, hogy nem minden tökéletes, és láthatják azt is, hogy bocsánatkéréssel és egyéb eszközökkel helyrehozhatunk bizonyos dolgokat. Ha a szülők nem szégyellik az elhibázott lépéseiket, nem tagadnak és hárítanak, hanem lelkiismerettel vállalják azokat, abból a gyerekek is sokat tanulhatnak.
Töltsünk együtt minőségi időt!
Egy családban fontos az állandóság és egy közös rendszer kialakítása. Ebben a gyerekek biztonságot és kiszámíthatóságot találnak. A heti rutin bevezetése és fenntartása – például közös vacsora, esti mesenézés – jó mód lehet arra, hogy meghallgassuk a napi történéseket és megosszuk a többiekkel a gondolatainkat. Az az együttlét, az odafigyelés és a közösség érzése elsődlegesek a gyerekek fejlődésében. A közös idő persze nem csak a hétköznapokra korlátozódhat, hétvégéken a megszokott – főzés együtt, fiús/lányos programok, focizás a kertben – események mellett, akár új tevékenységeket beiktatva is tölthetünk minőségi időt egymással. A családi értékek fontosak, hiszen nagyon sok dologra megtaníthatják a gyerekeket.
Még több gyerekneveléssel kapcsolatos témáról olvashattok a Nők Lapja Gyerek magazinokban.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Thinkstock
