Intsük óvatosságra, de ne álljunk mellette minden percben!
Amikor elmegyünk a játszótérre, vagy csak kimegyünk a kertbe játszani, jobb ha szabadságot engedünk a gyereknek. Ez nem azt jelenti, hogy oda sem figyelünk rá és esetleg mással foglalkozunk, hanem azt, hogy nem szólunk rá minden egyes percben. Engedjük gyereknek lenni, és ne foglalkozzunk azzal, hogy piszkos lesz a ruhája, hogy homokos lesz a haja és bízzunk meg benne annyira, hogy nem csinál butaságot!
Gondoljuk végig, hogy miért figyelmeztetjük folyton a kicsit!
A gyerekek nagyon okosak, hiába picik, megvan az eszük és nagyon is jól látják a körülöttük lévő történéseket. Persze vannak olyan helyzetek, amikor kevésbé figyelnek oda a dolgokra, például a játék hevében, de minden szituációból képesek tanulni. Ahelyett, hogy ötpercenként figyelmeztetnénk, magyarázzuk el nekik miben mi a veszélyes, értessük meg velük, hogy a mászóka legfelső fokán miért érdemes óvatosnak lenni, és hogy miért fontos a járdán és nem pedig az úttesten haladni. A kicsik fejében ott a logikus gondolkodás, és ha elmagyarázunk nekik valamit, akkor a jövőben ahhoz mérten fognak cselekedni. Minden a kommunikáción múlik!
Túlóvás helyett elővigyázatosság
Nem leszünk mindig mellettük, sőt az óvoda és iskola kezdetével egyre kevesebb lesz a napközbeni együtt töltött idő, ezért nem árt, ha az óvás helyett felkészítjük a hétköznapokra. Jó ötlet, ha minden nap egy kicsit kevesebbszer figyelmeztetjük, mint korábban, és csökkenthetjük az óva intések számát is. Inkább figyeljünk a háttérből, dicsérjük meg, ha önállóan döntött és hagyjuk kockázatot vállalni is. Ha valami nem úgy sül el, ahogy kellett volna, beszéljük meg!
Neveljük önállóságra!
Az, hogy a szülő védelmezi a gyermekét, természetes. Nem mindegy viszont, hogy hogyan és meddig. El kell fogadnunk azt, ahogy nőnek, és kialakul az önállóságuk, és azt is, hogy később, a valós életben már nem lehetünk ott mindig mellettük, hogy mindentől megvédjük őket. A mindennapok tele vannak kockázattal fizikai és lelki értelemben is, ezért nem árt, ha már gyerekként megtanulnak önállóak lenni, hiszen ez (is) hozzátartozik az egészséges fejlődésükhöz.
Mindenki a saját hibájából tanul…
Hiába szóltunk rá háromszor, hiába figyeltünk a szemünk sarkából, megtörtént a baj: hozzáért a forró vasalóhoz, az ölébe borította a meleg levessel teli tányért, magára öntötte a jéghideg limonádét, elesett a biciklivel az utcán… Ezek nem kellemes dolgok, viszont egy életre megtanítják a kicsiket, hogy miért kell óvatosnak és figyelmesnek lenniük. Sok esetben csak ezek a negatív tapasztalatokból származó élmények segítenek.
A kulcs a magyarázat
Az ijesztő szituációk felvázolása és a félelemkeltés helyett magyarázzuk el a lehetséges következményeket. Meg kell értetni a kicsikkel, hogy ha fára másznak, leeshetnek, ha a forró gáztűzhely körül szaladgálnak, könnyen megégethetik magukat, ha pedig felmásznak a könyvespolcra, az akár rájuk is dőlhet. Ne csak annyit mondjuk, hogy „ha leesel vagy megégeted magad, kikapsz”! Ezekkel a mondatokkal inkább csak provokálunk, hiszen a gyerekek kíváncsiak, és folyton feszegetik a határaikat, és ha nem értik valaminek a pontos következményeit, akkor bizony el fognak menni a végsőkig. Támogassuk őket és ne csak fizikailag, érzelmileg is!
További gyerekekkel kapcsolatos témákról olvashattok a Nők Lapja Gyerek különszámaiban.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Thinkstock
