Amióta divatosak lettek az alternatív elmefejlesztő és stresszkezelő módszerek, egyre többen és többen tanácsolják a környezetemben, amikor valami miatt aggódok vagy izgulok: „Gondolkodj pozitívan, be kell vonzani a jó dolgokat!”. Az esetek többségében elengedem ezeket a jó szándékú, mégis szerintem közhelyes tanácsokat a fülem mellett, mert nálam még egyszer sem vált be a vonzás törvénye. Ezt viszont többé nem fogom elmondani a kedves ismerőseimnek, mert van rá azonnali reakciójuk: „Mert nem akartad eléggé!”.
Képzelj el egy pöttyös labdát!
Ez csak a jéghegy csúcsa. Azoknak, akik nagyon hisznek a pozitív gondolkodás erejében, mindenre van válaszuk. Azt tudtátok például, hogy nemcsak a pozitív gondolkodásnak, hanem a félelmeinknek is teremtő ereje van? Ha valamelyik kitűzött célt nem sikerült véghez vinnem, az egyik barátnőm rendszerint azzal „nyugtatott”, hogy létrehoztam a félelmeimmel a kudarcomat. Csak azt mondja meg nekem valaki (vagy inkább neki), hogy miért kell egy csalódás után még szorongást is kelteni bennem?
Pedig esküszöm, az elején még komolyan próbálkoztam. Vizualizáltam magamban erősen egy pöttyös labdát, hátha másnap ott lesz a HÉV-en – az egyik barátomnál konkrétan megtörtént ez, ezért határozottan tanácsolta, én is vonzzam be így a dolgokat. Próbamunka gyanánt megkíséreltem, de nem volt labda.
Aztán szuggeráltam az álláshirdető cég HR-es munkatársát, hogy válasszon engem a meghirdetett pozícióra, de az utolsó körben végül a két esélyes pályázó közül nem engem választottak.
Tudom, hogy ez most úgy tűnik, mintha én lennék a másik véglet, a borzalmasan pesszimista és negatív szemléletű valaki, de itt egyszerűen csak arról van szó, hogy nálam nem vált be ez a módszer és inkább leszek egészségesen optimista, mint kicsit elvakult öngyógyító.
A pozitív gondolkodás negatív hátulütői
Hiába bármilyen coach vagy inspiráló üzenet, ha alacsony az önbecsülésünk a lelkifröccs sok esetben csak ront a kedélyállapotunkon. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint például az ilyen „szeretnivaló vagyok” típusú üzenetek azokra az emberekre vannak jó hatással, akik egyébként is elfogadják magukat. Viszont a kevés önbizalommal rendelkezők önértékelése ezektől a szavaktól még nem fog megváltozni. Sőt, a pozitív gondolkodás sokszor passzívabbá teheti az embert. „Ha egészségügyi problémánk van, vagy elégedetlenek vagyunk a munkánkkal vagy a párkapcsolatunkban, akkor tennünk kell valamit, hogy megváltozzon a helyzet. Az optimista hozzáállás remek dolog, viszont a legfontosabb mégis az, hogy cselekedjünk.” – vallja Maja Jovanovic professzor.
Nem lehet vezényszóra szeretni
Ha már a párkapcsolatoknál tartunk: egy szerelmi csalódás vagy válás után a franc sem akar egyedül maradni. Megpróbálunk hamar új párra lelni, szörfözünk a társkereső oldalakon, igyekszünk minden potenciális jelöltben meglátni a jót, szeretnénk újra szeretni. Viszont a szerelem nem olyan dolog, ami parancsszóra érkezik az életünkbe, ahogy az álmainkban elképzeltük, bevonzottuk.
„A kényszerítő magatartás sokszor ahhoz vezet, hogy nem tanulunk a korábban elkövetett hibáinkból” – jegyzi meg Eva Menezes Cunningham pszichoterapeuta. „Meg kell próbálni tanulni a fájdalmainkból és a veszteségeinkből. Tudni kell átalakítani és eltüntetni a félelmeinket. Sokkal többet ártunk magunknak azzal, ha ezeket az érzéseket elnyomjuk a pozitív gondolkodásunkkal.” – teszi hozzá.
Arról nem is beszélve, hogy az erőltetett pozitív gondolkodás még nagyobb terhet róhat az emberre.
Nincs olyan, hogy mindig jó
A súlyos betegségben szenvedők egy részét például kifejezetten zavarja a környezetükből érkező, sürgető hozzáállás: „ne add fel a harcot” vagy „maradj pozitív”. Míg egyeseknél hasznosnak bizonyul a lelkesítés, addig sokakra ezzel csak egy plusz nyomás helyeződik, hogy még a legnehezebb pillanatokban sem engedhetik el magukat egyetlen másodpercre sem. Egy amerikai kutatásban például arra is rávilágítottak, hogy a pozitív gondolkodás bizonyítottan nincs összefüggésben a beteg állapotával.
„Jobb lenne, ha elengedném magam?” – joggal tenné fel most a kérdést minden túlzottan pozitívan gondolkodó ismerősöm, és erre csípőből azt válaszolnám: Persze, hogy nem! De tényleg azt gondolom, hogy mindennek van egy határa, és ha lehet, én inkább az arany középutat választom.
Így lehettek egészségesen optimisták!
Attól, hogy leveszitek azt a rózsaszínű szemüveget még nem lesztek pesszimista emberek, maximum reálisabban fogjátok látni a világot:
1. Legyen mindig B-tervetek!
„Egy nőnek mindig legyen B-terve!” – a legjobb tanács, amit valaha kaptam. Nem árt bebiztosítani magunkat, mert mi van, ha az eredeti elképzelésünk nem sikerül?
2. Ne aggódjatok mindent túl!
Ti is gyakran felhergelitek magatokat olyan dolgokon, amik az adott pillanatban óriási problémának tűnnek, de valójában visszatekintve csak egy aprócska semmiségek voltak? Legközelebb mielőtt bármibe is túlságosan belelovalnátok magatokat, inkább keressetek valami gondolatűző tevékenységet: menjetek el sétálni, vagy olvassatok!
3. Hála és büszkeség mindenek felett!
Írjatok „hálalistát” azokról a dolgokról, amik jók az életetekben. Gondolatban minden reggel ébredés után adjatok hálát három dologért, lefekvés előtt pedig fogalmazzatok meg három olyan aznapi tettet, amiért büszkék lehettek magatokra. Semmi sem növeli jobban az önbizalmat.
Mindezek mellett pedig maradjatok optimisták. De csak egészségesen.
Még több pszichológiai témájú cikket olvashattok a Nők Lapja Psziché magazinokban!
Szöveg: Dakos Edit
Fotó: Thinkstock
