Tudatos embernek tartom magam, emiatt szeretem a nagyobb dolgokat előre megtervezni. Egyrészt azért, mert biztonságot ad, másrészt azért, mert kibontakoztathatom a végtelenül precíz és tökéletességre törekvő énemet. Számomra a karácsonyi készülődés időszaka a legjobb alkalom erre. A saját rendszerem nagyon jól bevált az elmúlt években, így idén sem izgulok, sőt élvezem az ünnepi forgatagot.

Lista alapján

Mindig mindent lejegyzetelek apró fecnikre, ez idő tájt pedig egész füzetlapokat is képes vagyok megtölteni a terveimmel, gondolataimmal. Nem is tudnám megmondani, hány éve már, hogy novemberben listát készítek a karácsonyi ajándékötletekről is. A legelső szint persze mindig a nézelődés. Nyitott szemmel járok, aztán gondolkodok, elképzelem az adott holmit az adott személyen, puhatolózom a családtagoknál, de az is előfordul, hogy csupán a megérzéseimre hagyatkozom. Például tavaly decemberben, amikor szinte megszólított az a könyv, amit végül édesanyámnak megvettem, vagy a színes zoknicsomag, amit azért dobtam be a kosárba, mert nem tudtam máson elképzelni, csak a húgom lábán. Bejöttek az intuícióim. Szerintem nagyon is érdemes rájuk hallgatni.

A szeretetnyelvemen beszélhetek

Rég rájöttem már, hogy az ajándékozás az egyik legfőbb szeretetnyelvem, így nekem nem kellenek ünnepek, születésnapok és egyéb évfordulók ahhoz, hogy meglepjem a szeretteimet. Az öcsémnek szinte minden alkalommal, amikor hazalátogatok, viszek valami apróságot, az édesanyámnak kozmetikumokkal szoktam kedveskedni időnként, a páromnak pedig hetente veszek a kedvenc édességeiből. Ezek után nem csoda, hogy imádom az ünnepi készülődés időszakát, amikor egyértelműen kiélhetem a vásárlási mániámat, sőt a szeretteimre gondolva és személyre szabva szerezhetem be a meglepiket. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy velem vannak, hiszen intenzívebben gondolok rájuk.

Idén csak egyet!

Csaknem minden novemberben megbeszéljük a családdal, hogy idén tényleg csak egy darab ajándékot adunk egymásnak – kivételt képez a „szabály” alól a nyolcéves kisöcsém, ami szerintem teljesen érthető döntés. Nos, mondanom sem kell, hogy nekem ezt eddig nem igazán sikerült betartanom Na de majd idén! Anya már a hó elején azzal hívott fel, hogy beszéljük meg a karácsonyi menüt, és leszögezte, hogy csak és kizárólag egy apróságot adhatunk, sőt őt akár ki is hagyhatjuk a sorból… Hát persze anya – gondoltam magamban, – a végén pedig megegyeztünk: egy valami kerül majd a fa alá. Nem tudom elhitte-e nekem az ígéretem, megértem, ha kételkedik bennem, mert egyelőre még én sem vagyok biztos abban, hogy sikerül megállnom a meghatározott limitnél. Nagyon érdekelne, hogy nektek mennyire sikerül betartani be az ilyen ígéreteket.

Számomra is kísérlet

Próbálok az egészre úgy tekinteni, mint egy nagyszerű kísérletre, amiben kipróbálhatom, sőt tesztelhetem magam. Végül is, mi a fontosabb: az ajándékhalmok vagy az együtt töltött minőségi idő, amiből annyira kevés van egy évben? Ezt a kérdés egyre gyakrabban teszem fel magamnak az ünnepek közeledtével. Többek között ez segített például elhatározni azt, hogy lesznek olyan rokonok, akiknek saját készítésű édességgel fogok kedveskedni. Remélhetőleg ez a dolog hozzájárul majd ahhoz, hogy megértsem, mit jelent a tárgyak helyett szeretetet ajándékozni.

Tiltólistán a zsúfolt bevásárlóközpontok

Nem árulok el nagy dolgot azzal, hogy a legtöbb ajándékot én is a nagy bevásárlóközpontokban szerzem be, hiszen itt minden megtalálható egy helyen, sőt igazi és egyedi kincsekre is lehet olykor bukkanni. Ezt a „plázajárást” viszont igyekszem november végére és december első felére időzíteni, ezután már tudatosan kerülöm az őrültek házának is nevezhető központokat. Az utolsó héten csak és kizárólag csomagolópapírt vagyok hajlandó venni.

Így úszom én meg azt, hogy megőrüljek a készülődés időszakában… Ti, hogyan csináljátok? :)

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: Thinkstock