A tél egy teljesen másfajta életmódot követel tőlünk. Számos szokásunkat vagyunk kénytelenek megváltoztatni a hideg időjárás és a sötétebb nappalok következtében. Nem is meglepő, ha ilyenkor mély letargiába esünk, céltalannak és kedvetlennek érezzük magunkat. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie. Légrádi Júlia meséli el, ő mivel csal mosolyt a saját arcára.

Mielőtt a jobb kedvre derítő tippjeimet megosztom veletek, le kell szögeznem, hogy engem is gyakran leránt a mélybe a téli depresszió. Kifejezetten nyomasztó számomra például, hogy már délután sötétedni kezd, ébredéskor pedig komoly küzdelmeim vannak a szundi funkcióval. Nyáron hajnalban kel a nap és az én szemem is könnyebben kinyílik, ilyenkor viszont a reggel legnehezebb feladata, hogy fel tudjak kelni. Ugyanez a kettősség igaz a szabadidős tevékenységekre is. A melegebb hónapokban akár késő estig kint lehetünk és szervezhetünk programokat, de novembertől februárig amint lehet, bekuckózunk a meleg otthonunkba. Tudom, hogy hideg és sötét van, de azért mégiscsak meg kéne próbálnunk vidámnak és derűsnek maradni. Például így:

Zenével jobb a hangulat

A zene mindig pozitívan hat a lélekre, a legtöbben viszont hajlamosak vagyunk az amúgy is jó kedvünket feldobni vele. Pedig éppen a nehezebb és borúsabb periódusokban kellene alkalmaznunk ezt a csodákra képes módszert! Pár héttel ezelőtt például a szombati hűtőtakarítást, valamint mosást és teregetést dobtam fel egy kis muzsikával, és még én is – aki egyébként hisz a zene gyógyító erejében – meglepődtem, hogy mennyire megváltozott a kedvem.  Sokkal optimistább, és ami a legfontosabb, motiváltabb lettem. Próbáljátok ki ti is, akár munkába menet, akár a reggeli készülődés során!

Könyvekkel az ágyban

Biztosan ti is imádtok gondosan betakarózni és egy nagyszerű könyvben elmerülni a téli estéken, vagy éppen a ráérős hétvégéken. Ugye, hogy mennyi pluszt ad egy ilyenfajta kikapcsolódás is? Én azért szeretem, mert teljesen bele tudok merülni a kiválasztott regény történetébe, ami újabb helyekre és persze érzelmi szintekre repít el. Erre – főleg a legzordabb évszakban – nem sajnálom az időt.

Középpontban a téli séták

Nagyon fázós típus vagyok, ennek ellenére télen is fordítok időt a sétálásra, fejszellőztetésre. Egyszerűen azért, mert szükségem van rá. Képes lennék persze egy egész hétvégét is a lakásban tölteni, a párommal viszont szinte minden dolgos hét után megtervezünk egy kis gyalogos kikapcsolódást a városban, amit a nullához közeli hőmérséklet miatt, szeretettel szakítunk meg egy-egy forró ital elfogyasztásával. A sorra nyíló karácsonyi vásárok például tökéletesen megfelelnek a célnak, arról nem is beszélve, hogy az ünnepi fényeknek köszönhetően még nagyszerűbb hangulatba kerülök. Egyébként meg hiába röpködnek a mínuszok, nem zárkózhatunk be, amíg vissza nem tér a jó idő. Öltözzetek fel jó melegen és élvezzétek ki a telet is – nagyon sok szép pillanatot rejt!

Filmekre fel!

Télen sokkal több filmet nézek meg és újra, mint bármelyik másik évszakban. Azért szeretem ezt a kikapcsolódási formát, mert a mozik – akárcsak a könyvek – képesek elrepíteni egy másik világba. Pihentetnek, elterelik a figyelmemet a hétköznapokról és új energiákkal töltenek fel, amire a hideg és sötét időszakban még inkább szükségem van. Titeket melyik film dob fel a legjobban?

Fények, fények, fények!

Az egyik legjobb dolog számomra a télben, hogy minden este gyertyafénnyel teremthetek hangulatot az otthonomban. Ezen kívül teleaggatom a szekrényeket fénylő izzósorokkal. Van, amikor nincs is más programunk a párommal, csak ülünk a kanapén, nézzük a fényeket, meleg teát iszunk, andalító zenét hallgatunk és beszélgetünk. Nemcsak a lelkünket, de a kapcsolatunkat is feltölti. Ti mikor csináltatok legutóbb ilyet?

Randevúzni ér!

Folytatva az előző gondolatmenetet, arra is odafigyelek, hogy ne punnyadjak bele a télbe, hanem legyen részem különleges élményekben a kedvesemmel. Mi minden télen elmegyünk korcsolyázni, ami azért is remek randi tipp, mert garantált a nevetés a néhol ügyelten és esés közeli mozdulatoknak köszönhetően. Legutóbb például annyira szorította a lábamat az egy számmal kisebb, korábban megörökölt jégkorcsolya, hogy a pályán töltött két és fél óra alatt kétszer (vagy háromszor?!) is be kellett mennünk a melegedőbe, ahol a párom hősiesen masszírozta és melegítette az akkor már fagyás közeli – legalábbis én úgy éreztem – állapotban levő lábfejeimet. Mondanom sem kell, mennyit nevettünk és hogy mennyire hálás voltam neki azért a törődésért, aminek köszönhetően újabb körök vártak ránk a korcsolyázó forgatagban. Szerintem az ilyen élményekért és emlékekért érdemes télen is kimozdulni.

 

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: Thinkstock