Ugyan ki beszél a januárról? Hiszen már az óév utolsó napján is egészen máshol járt az agyunk: „Milyen hamar eltelt az ünnep…” „Megint magunk mögött hagyunk egy évet…” „A fenébe, indul a mókuskerék…” Sokan már december 31-én azon szomorkodtak, hogy ismét szétszéled a család, elkezdődnek a szürke hétköznapok és ki tudja, jövőre eljön-e mindenki.
Halkan megjegyezném, hogy nálam ez 2018-ban már Szenteste (hazudok, mert egyébként minden évben ez van) jelentkezett. A nagy családi vacsora és az ajándékozás után elfogott az üresség és az elmúlás érzése. Ott álltam a sok-sok gyűrött, díszes csomagolópapír között és miközben bámultam magam elé, azon gondolkodtam, hogy túl hamar elillant idén is a pillanat. És ki tudja, lesz-e ilyen szép karácsonyunk jövőre is. A félelem és a szorongás támadt belülről.
Az egyetlen szerencse, hogy a rákövetkező egy hétben még volt időm ezt a belső feszültséget és szorongást felismerni és tenni ellenük, hogy 2019-ben ne visszafelé, hanem előre nézzek. És, hogy ne nyomott hangulatban kezdjem az évet, amin a téli szürke napok sem segítenek…
Szóval az elkövetkező 350 napban (ennyi van még az idei Szentestéig) azon fogok dolgozni, hogy amikor legközelebb újra ott áll majd a karácsonyfa az otthonunkban, úgy nézhessek vele farkasszemet, hogy egy másodpercig se fogjon el a félelem, és csak arra összpontosíthassak, hogy jelen legyek a pillanatban.
Ehhez pedig idén négy dolgot fogok rendszeresen gyakorolni:
1. Hálát adok
Ha valami nem úgy sikerül a munkahelyen, ahogy én azt elképzeltem, mielőtt helyet adnék a negatív hírnek vagy gondolatnak a fejemben, elkezdem csendben összegyűjteni azt a sok mindent, amiért hálás lehetek az életemben: hogy van családom, hogy van egy szuper anyukám, hogy van egy erős nővérem, hogy egészséges vagyok, hogy van mit ennem és, hogy minden képességem megvan ahhoz, hogy bármikor fordítsak egyet az életemen és ha kell, elölről kezdjem.
2. Lélegzem
Eldöntöttem, hogy nem hergelem magam feleslegesen, nem festek negatív képet olyan dolgokról, amikből nem is érdemes nagy ügyet csinálni vagy, amik elsőre nem tetszenek. Inkább várok. Türelmes leszek és kivárok. A belső elcsendesüléshez nagyszerű segítség a következő légzésgyakorlat, amit bátran gyakorolhattok akár a munkahelyi ebédszünetekben is:
- Helyezkedjetek el kényelmesen a széketekben (ha otthon végzitek a feladatot, akkor a padlón) és figyeljetek arra, hogy egyenes legyen a gerincetek.
- Az egyik hüvelyujjatokkal zárjátok le először az egyik orrlyukatokat, és lassan vegyetek mély levegőt, majd lassan fújjátok ki.
- Ismételjétek meg ugyanezt a másik orrlyukatokkal is.
3. Valami, ami felmelegít
Az egyik közeli hozzátartozóm nemrég életet adott első gyermekének, egy kislánynak. Lelkes anyukaként el sem mozdul a gyerkőc mellől, viszont néhány napja mondott valamit, ami azóta is a fülembe cseng. Megkérdeztem tőle, hogy nem érzi-e magát túlságosan fáradtnak így január elején és, hogy hány kávét fogyaszt el egy nap. Mire ő ezt mondta: „Csak azért kettőt, mert a második forró ital az a 10 perces énidőm.” Bár én ritkán kávézom, de eldöntöttem, hogy mostantól nekem is lesz minden nap egy 10 perces énidőm, hívhatjuk ezt teaszünetnek vagy akár digitális detoxnak is.
4. Az ég mindig kék
Nem kell vidéken vagy a hegyekben lennünk ahhoz, hogy a természetet hívjuk segítségül, ha mindenből elegünk van. Higgyétek el, már egy városi séta is megteszi a hatását, segít egy kicsit kiszellőztetni a fejet és lecsillapítani az elmét. Szó se róla, borzalmasan nehéz a szürke hideg napokon erőt venni magunkon, és kimozdulni, de a saját érdekünkben tényleg megéri. Nem vagyok időjós, fogalmam sincs, milyen idők jönnek, de egy dolgot biztosan tudok: a felhők fölött mindig-mindig kék az ég, és mint minden télnek, ennek is vége lesz egyszer, és lesz még virágillat meg verőfényes napsütés. Addig is kitartás!
Még több hasonló témáról olvashattok a Nők Lapja Psziché magazinokban.
Szöveg: D. E.
Fotó: Thinkstock
