1. Ha régóta tartó és leküzdhetetlen félelmünk van valamivel kapcsolatban, kérjünk meg egy másik felnőttet a családból vagy az ismeretségi körünkből, hogy mutassa meg az adott dolgot a gyerekeknek. Például, ha mi irtózunk az állatoktól, adjuk át valakinek azt a feladatot, hogy elvigye őt egy állatkertbe. Így biztosan nem ragasztjuk át a kicsire ezt a „fóbiát”.
2. Figyeljünk oda arra, hogy milyen nyelvet használunk! Sokan hajlamosak vagyunk a „légy óvatos” kifejezést ismételgetni, ez viszont nem biztos, hogy segít a gyerekeknek. Inkább tanítsuk meg őket arra, hogy hogyan ismerhetik fel a rájuk leselkedő veszélyeket. Segíthetünk nekik többek között a problémamegoldó stratégiák elsajátításában, valamint az alternatív megoldások megtalálásában.
3. A gyerekek sok helyzetet a fantáziavilág segítségével élnek meg. Éppen ezért jó módszer az esti mese köntösébe öltöztetni egyes nehézségeket és félelmekkel teli szituációt. Akár valódi mesekönyvekkel, akár saját kreált történetekkel, de sokat segíthetünk a csöppségeknek.
4. Ne terheljük a gyerekeket a saját problémáinkkal! Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az apróságok képesek kezelni a személyes dilemmáinkat, így nem árt nekik az, ha tudnak az éppen aktuális pénzügyi vagy munkahelyi nehézségeinkről. Pedig ezzel árthatunk nekik! A gyerekek nem feltétlenül tudnak ilyen problémákat kezelni, így csak megijednek, ha a lakás elvesztésről, netán egy lehetséges válásról hallanak. Ha ilyen gondokkal küzdünk, inkább segítsünk a kicsiknek megérteni, és próbáljuk az ő szintjükön és nyelvükön elmondani nekik, valójában mi történik. Döntsünk mindig felelősségteljesen!
5. Mondjuk ki és vállaljuk a gyerekek előtt azokat a hétköznapi helyzeteket, amikről tudjuk, hogy aggodalommal töltenek el. Joguk van tudni, hogy miért vagyunk rossz passzban, hiszen ez rájuk is hatással lehet. Például avassuk be őket az alábbi módon: „Nincs veled semmi bajom, csak ideges vagyok, mert a munkahelyemen lesz ma egy komoly megbeszélésem” vagy éppen „Azért vagyok most feszült, mert félek a fogorvostól, de ha túl leszek rajta megnyugszom”. Ezekkel rávilágíthatjuk arra a kicsiket, hogy lehet és kell is beszélni a félelmekről.
6. Segítsünk a gyerekeknek megérteni és azonosítani az érzelmeket. Azok a csöppségek, akik hajlamosabbak a szorongásra, könnyebben észreveszik, ha az őket körülvevő felnőtteken eluralkodik a félelem, az idegesség, a bánat vagy éppen a harag. Igyekezzünk felismerni és kategorizálni ezeket az érzéseket, mert ezzel sokkal jobban szabályozhatjuk is őket. Így, a jövőben nem keltünk majd félelmet az apróságokban. Ugyanakkor tanítsuk meg a gyerekeknek is kimondani azt, mit éreznek! Fontos, hogy szavakba tudják önteni, mi zajlik le bennük, amikor éppen idegesek, netán frusztráltak.
7. Figyeljünk arra, hogy milyen hírcsatornákat nézünk együtt! Sok borzasztó dolog történik a világban, ami a gyerekek is érinti, de azzal, hogy válaszolunk a kicsik kérdéseire és megerősítjük őket abban, hogy bármi is történjék mellettük állunk, sokkal nagyobb biztonságban fogják magukat érezni. Ugyanakkor fontos saját magunkban is tudatosítani, hogy nem élhetjük az életünket a rémhírek kereszttüzében.
8. Teremtsünk olyan szituációkat, amelyekben legyőzhetjük a félelmeinket, méghozzá úgy, hogy azzal a gyerekeknek is irányt mutatunk. Ha azt látják, hogy meg lehet birkózni a nehézségekkel (legyen szó egy injekcióról, egy orvosi vizsgálatról vagy éppen a bogaraktól való félelemről), akkor kevésbé fognak majd megrémülni.
9. Azzal is sokat tehetünk, ha a bennünk felgyülemlett félelmeket és szorongást elmondjuk egy szakembernek. Ha dolgozunk a problémán, azzal önmagunk mellett nagyon sokat tehetünk a gyerekeinkért is, hiszen a jövőben irányt mutathatunk nekik egy-egy probléma megoldásában.
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Pexels
