Állítsunk fel prioritásokat!
Ha nem sodorjuk vele veszélybe a munkahelyünket vagy a megélhetésünket, néha mondjunk le egy-egy túlóráról a család együttléte kedvéért.

Figyeljünk oda egy kicsit magunkra is!
Egy magányos séta, egy óra sport, egy jó könyv csodákra képes, kisimulnak az idegeink, és máris máshogyan állunk hozzá a mindennapok problémáihoz. Pihenni, feltöltődni nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Az iskolán kívül a gyerek már csak olyan pluszterhet vállaljon, amit valóban önszántából, szívesen csinál.
A mozgás különösen fontos, hiszen testileg és lelkileg megerősít, és az ülve töltött idő kártételét is ellensúlyozza valamennyire. A sport a szabályok követésére is megtanít, így érdemes bizonyos szintig ragaszkodni hozzá, hogy a gyerek elmenjen az edzésre, de ha fáradt, az sem tragédia, ha néha kimarad egy-egy alkalom. Ha viszont ez huzamosabb ideig tart, igyekezzünk felderíteni, nem valamiféle konfliktus húzódik-e meg az „edzésundor” mögött.

Ne nyomasszuk a gyereket!
Amennyire lehet, éreztessük vele, hogy tudjuk, milyen terhelés nehezedik rá, ne csináljunk problémát egy-egy rosszabb jegyből vagy elfelejtett házi feladatból. Néha hagyjuk pihenni, merengeni, szórakozni, egyszóval élni!

Legyenek kis, közös szertartásaink!
A mindennapi rohanásban az összetartozás érzését erősíti a közös reggeli és vacsora, a hétvégi program. Erre az elfogadó, szeretetteljes légkörre minden kamasznak nagy szüksége van.

Vegye ki mindenki a részét a háztartási munkából!
Még az olyan kötelező körök is, mint például a bevásárlás vagy a főzés kiváló alkalmat teremthetnek a beszélgetésre, a közös élményszerzésre.

Tippek: Csiki Judit

Illusztráció: Europress/Getty Images