Olyan családokban, ahol a digitális eszközök már jó ideje hétköznapi tárgyaknak számítanak, a szülők értelemszerűen korán elkezdik megtanítani gyermeküket ezek használatára – vagy észre sem veszik, és a gyerek már háromévesen magától ír levelet Bill Gates-nek, hogy valami nem stimmel a legújabb Windowszal, jó lenne, ha összekapnák magukat, és valamit tennének. Ám mivel a szülők sok esetben ma már nem rajztábla, könyv vagy a Cartoon Network elé ültetik le a gyerekeiket, ha épp nem tudnak velük foglalkozni, hanem a kezükbe nyomnak egy telefont, tabletet vagy laptopot, viszonylag nehéz felismerni, hogy mikor válik ezen eszközök használata károssá. Persze, ha a gyerek már két hete nem jött ki a szobájából, és neten rendel magának pizzát, már gyanakodhatunk.

ELEKTRONIKUS KOKAIN

Ahhoz képest, hogy a számítógépes játékok és azok hatásainak kutatására ludológia néven már 1999-ben létrejött egy új tudományág, hat-hét évvel ezelőtt még hivatalos konszenzus nem született arról, hogy létezik-e számítógép-függőség. Ma már viszont komoly (többek közt) amerikai szakemberek számolnak be megdöbbentő kutatási eredményekről.

A UCLA egyetem idegtudományi részlegének igazgatója, dr. Peter Whybrow „elektronikus kokainnak”, míg a Pentagon és az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének addiktológiai kutatásait vezető dr. Andrew Doan „digitális drogoknak” nevezte a szórakoztató- és kommunikációs iparág szépen világító képernyőkkel ellátott, tömegfogyasztásra szánt eszközeit. Agykutatások kimutatták ugyanis, hogy ezek az eszközök az agy frontális lebenyét stimulálják ugyanolyan módon, ahogy azt teszi például a kokain is. Ettől pedig ugyanolyan mértékben megnövekedhet a dopaminszint, mint szex közben. Így már érthető, hogy az órák óta számítógép előtt játszó gyerek miért tör ki hisztériás rohamban, ha elveszik tőle a játékát, vagy ha időközben felnőtt, és rocksztár lett belőle, miért nem hajlandó felmenni a színpadra, míg meg nem kapja a napi adagját. A hosszú távú játékfüggőség veszélyes következményekkel járhat. Szerencsésebb esetben csak figyelemzavar, érdektelenség, rosszabb esetben szorongás, apátia, depresszió, de extrém esetekben pszichózis is kialakulhat, aminek során a gyerek teljesen elveszítheti a kapcsolatot a valósággal, és elveszhet a maga által kialakított virtuális valóságban.

Egy 2013-as felmérés szerint Amerikában a 8-10 évesek átlag napi 8 órát töltenek el digitális eszközök nyomkodásával, míg a tinédzserek 11 órát ülnek valamilyen képernyő előtt, és minden harmadik gyerek hamarabb tanulja meg a tabletet vagy az okostelefont kezelni, mint hogy beszélni tudna. Magyarországon egy tavaly végzett felmérésből kiderült, hogy a megkérdezett általános iskolások több mint egynegyede gondolja úgy, hogy amikor a barátaikkal játszanak számítógépes játékokkal, az fizikai tevékenységnek számít – azaz nekik az a sport. Egyharmaduk pedig elmondta, hogy barátaikkal többet társalognak közösségi oldalakon, mint személyesen.

6 ÉV A VIRTUÁLIS VALÓSÁGBAN

…

A cikk folytatása a Nők Lapja Iskolaválasztó aktuális, 2016-os számában olvasható.

Szöveg: Pritz Péter

Fotó: Getty Images Hungary