Megfontolt dicséretek

A gyerekeknek rengeteg bátorításra van szükségük, nem kell azonban minden apróságért megdicsérni őket. Egy idő után ugyanis a dicséret elveszti a súlyát, a gyerek megszokja, hogy mindenben, amit csinál „ügyes”, vagy egyenesen „nagyon jó”. Idővel pedig nehezen ismeri majd fel, hogy mely teljesítményéért jár valódi elismerés. Ne dicsérjétek meg őket, ha valami olyasmit tesznek, amit amúgy is meg kellene csinálniuk – mint a fogmosás vagy a szennyeskosár használata. Ilyenkor elegendő egy egyszerű „köszönöm” is. Amikor elismernétek a munkájukat, térjetek ki konkrétumokra: ahelyett például, hogy a rajzukat dicsérnétek, emeljétek ki a precíz vonalvezetést vagy az izgalmas színhasználatot.

Nem kell őket mindentől megmenteni

Szülőként legszívesebben minden fájdalomtól, csalódottságtól és hibától megóvnátok a piciket? Nincs rá szükség. A gyerekeknek is tudniuk kell, milyen elbukni, azt, hogy természetes, ha szomorúnak, idegesnek és mérgesnek érzik magukat amiatt, mert valami nem sikerült. Ezáltal tanulják meg ugyanis, milyen megbirkózni az akadályokkal, nem pedig úgy, ha szülőként kijavítjátok helyettük az elkövetett hibákat, ha elsimítjátok helyettük a konfliktusokat. Pszichológusok szerint hatásos módszer lehet, ha néha engeditek, hogy hibázni lássanak benneteket, és meg tudjátok mutatni, hogy nem csináltok nagy ügyet belőle. Így ők is könnyebben fogják kezelni a kudarcot.

A döntés szabadsága

Ha a gyereknek már egészen korán lehetősége van döntéseket hozni, úgy nagyon hamar megtanul majd hinni az ítélőképességében. A legjobb, ha az esetek többségében 3-4 választási lehetőséget ajánlotok fel: ne úgy kérdezzétek például, hogy mit szeretne reggelizni, hanem vázoljatok fel lehetőségeket, enyhén sugallva, melyik lenne a legjobb választás. De az is nagyon fontos, ha néhány esetben éreztetitek vele, hogy bizonyos választások szinte teljes mértékben rajtatok állnak.

Önálló problémamegoldás

Sok szülő azt hiszi, azzal segít megoldani a gyerek problémáját, ha direkt módon mondja meg, mit kellene tennie. Azzal viszont, ha az önálló problémamegoldásra tanítjátok őket, sokkal magabiztosabb és sikeresebb gyereket – és később felnőttet – lehet nevelni. Az utasítások helyett ezért inkább célzott kérdéseket tegyetek fel, mellyel rávezethetitek a gyerekeket a jó megoldásra, az egyes lehetőségek következményeire. Így korán megtaníthatjátok nekik, hogyan közelítsenek egy-egy problémához.

A pohár mindig félig teli

Ha a gyereketek hajlamosabb rá, hogy nagyon elkeseredjen, ha csalódás éri, segítsetek neki, hogy optimistábban tekintsen a dolgokra. Ahelyett azonban, hogy olyan közhelyekkel vigasztalnátok, hogy nézze a dolog „jó oldalát”, ösztönözzétek arra, hogy egyedi módon gondolkodjon a helyzetről. Ajánljatok megoldási lehetőségeket, és ezzel világítsatok rá számára, hogy a problémák többsége igenis megoldható, éppen ezért kár szomorkodni.

Szerző: F.R.

Forrás: parents.com

Fotó: Thinkstock