„Ne hozz szégyent rám”

Az egyik legkárosabb mondat, amivel ösztönözni próbálhatjuk a gyerekeket. Az ehhez hasonló szélsőségek érzelmi sebeket ejtenek, és akadályozzák a kicsiket abban, hogy a megfelelő módon fogadják, és feldolgozzák a dicséretet, valamint a kritikát. A gyerekek, akik többször hallják ezt a dörgedelmet szüleik szájából, felnőttként hajlamosak lesznek arra, hogy megfelelési kényszertől vezérelve éljenek. Ehelyett érdemes rávilágítani arra, hogy az adott eredmény elérésének milyen pozitív hatásai lehetnek.

„Ígérem, hogy idén elmegyünk nyaralni”

A bizalom megrendüléséhez vezethet, ha megszegjük az ígéretünket. Ha valamilyen okból nem tud teljesülni, amit már beharangoztunk előttük, fontos, hogy világosan meg legyen indokolva számukra, miért kényszerültünk erre a döntésre. Sosem szabad elfelejteni, hogy a gyerekek számára az ígéretek nagyon fontosak, így ha kompromisszumos megoldásra van szükség, minden esetben célszerű részletesen átbeszélni velük a dolgot.

„Amikor én a te korodban voltam…”

A hat éven aluli gyerekek számára szülőként olyanok vagyunk, mint az istenek. Minden, amit a felnőttektől hallanak, sokszoros súllyal bír, a másokhoz való viszonyukat is jelentősen befolyásolja, ahogy kommunikálunk velük. Ha állandóan arra utalunk vissza, hogy az ő korukban mennyi mindent csináltunk már, és milyen képességek birtokában voltunk, az káros módon táplálja beléjük a versenyképességet. Rombolja az önbecsülésüket, továbbá arra készteti őket, hogy olyan célokat tűzzenek ki maguk elé, amivel másoknak akarnak imponálni, és nem a saját álmaikat követik. Ez hosszú távon pedig elégedetlenséghez és boldogtalansághoz vezet.

„Bezzeg a többi gyerek sokkal jobban teljesített”

Ezzel a kijelentéssel nagyon rossz irányba befolyásolható az azonos korú társaikhoz való viszonyuk, egy idő után ugyanis versenytársakat látnak majd a többi gyerekben. Nemcsak a szociális fejlődésük akadályozható így, hanem az önbecsülésük is lerombolható. De ennek hatására nehezükre eshet majd, hogy mások cselekedeteivel összehangoltan érvényesítsék saját akaratukat.

„Nem lesz belőled erős felnőtt, ha nem eszed meg a vacsorádat”

Az étkezési zavarok és az ételfóbia kialakulásának oka legtöbbször a gyerekkorban, és sok esetben  a szülők étkezéshez való hozzáállásához vezethető vissza. A fent említett mondat a manipuláció egyik leggyakoribb formája, amitől a gyerekekben negatív érzet társulhat egy-egy ételhez. Sokkal jobb helyette azzal ösztönözni a gyerekeket, hogy azt hangsúlyozzuk, az adott táplálék mennyire jó hatással van az egészségükre.

„Épp olyan vagy, mint az apád/anyád”

Persze nagyban függ a hangsúlytól, valamint a kontextustól, amiben a mondat elhangzik, de még ha tréfából is ismételgetjük, egy idő után negatív gondolat társul majd hozzá a gyerekek fejében. Elkezdik szégyellni bizonyos tulajdonságaikat, amiken az adott szülővel osztoznak, és távolságtartóvá válnak vele szemben. Arról nem is beszélve, hogy milyen romboló lehet ez a mondat, ha haragból mondjuk. Ebben az esetben ugyanis egyértelművé válik a gyerekek számára, hogy konfliktus van például a szülők között, ez pedig nyugtalansággal tölti majd el őket. Éppen ezért törekedni kell rá, hogy elkerüljétek az efféle összehasonlítgatást – a kritika megfogalmazása mindig legyen egyértelmű, és irányuljon a gyerek tetteire.

„Egy pisszenést sem akarok hallani”

Persze a gyerekek olykor nagyon hangosak tudnak lenni, és a szülő feladata, hogy a helyes viselkedés irányába terelje őket. Viszont nagyon fontos, hogy a nevelés során ne korlátozzuk a gyerekeket az önkifejezésben, ami gyakran a kreativitás és az intelligencia jele. Ha például azt mondjuk nekik, hogy nem akarjuk hallani őket többé, akkor önkéntelenül arra utalunk, hogy a jelenlétük nemkívánatos, ezzel pedig bűntudat ébred bennük. Direkt és destruktív instrukciók helyett érdemes elmagyarázni, hogy miért nem megfelelő a viselkedésük, és hogy mennyire fontos lenne, ha adott helyzetben jó magatartást mutatnának.

„Ha ezt megteszed nekem, örökké szeretni foglak”

Szülőként az egyik legfőbb feladat a feltétel nélküli szeretet megadása. Ebből kifolyólag egészen egyértelmű, hogy miért veszélyes egy ilyen mondat. Még akkor is, ha játékosan mondjuk, azt jelenti, hogy szülőként feltételhez és bizonyos feladatok teljesítéséhez kötjük a szeretetet. Ez a gyerekek későbbi kapcsolatait is befolyásolja, azt az érzést táplálhatja beléjük, hogy önmagukért nem szerethetők, és csak akkor nyerhetik el mások szimpátiáját, ha bizonyos dolgokat megtesznek nekik. Minden esetben hangsúlyozni kell, hogy a szeretet feléjük korlátok nélküli és feltétlen, és nincs összefüggésben a tetteikkel vagy az értékeikkel.

Fotó: Thinkstock