Csak vidáman

Reggelente a buszra, metróra, villamosra szállva csupa üres, savanyú tekintettel kerülünk szembe, ami még a mi vidám alkatunkat is képes fásulttá tenni. Pedig egy mosoly, egy csibészes összenézés semmibe sem kerül, és nem pusztán a saját közérzetünket javítja, de valaki más napját is megszépítheti. Kérjük, kedves olvasók, csatlakozzatok hozzánk, és mosolyogjatok a bolti eladóra, a buszsofőrre, a metrón szemben ülő, álmos tekintetű utastársakra, induljon mindenkinek jól a nap! :)

Minden hónapban találka

Túl sok a munka. Most nem érzem jól magam. Már van programom. Ismerős kifogások? Általában így hárít az ember, ha a barátaival netán a családjával való találkozóról van szó, pedig a szociális kapcsolatainkat építeni, gondozni ugyanolyan fontos – ha nem fontosabb –, mint dolgozni, vagy otthon heverészni. Félreértés ne essék, nekünk sem sikerül ezt mindig kivitelezni, de az újévi fogadalmaink között szerepel, hogy legalább havonta egyszer találkozunk mindenkivel, aki közel áll hozzánk.

Énidő

Egy nap csak 24 óra, de ha ennek a duplája lenne, akkor is mindig előállnánk valamivel, hogy miért nem tudunk saját magunkra időt szakítani. Tessék megteremteni az énidőt – mi is folyamatosan erre törekszünk! Napi 20-30 perc, amit csak magunkra szánunk, amikor kizárjuk a világot és meditálunk, olvasunk, festünk, azaz egyszerűen kikapcsolódunk, pont elég arra, hogy száműzzük a stresszt az életünkből, vagy, hogy lelkileg feltöltődjünk és szebbnek lássuk tőle a mindennapokat.

Koncentráltabb munkavégzés

Ismét csak a saját példánkat tudjuk felhozni: a koncentráció nélkül végzett munkavégzés lehet a túlórák aranybányája. Tudjuk, mennyire csábító csak öt perc erejéig kikapcsolódni a Facebookon, vagy végigpörgetni a híreket – persze a mi szakmánkban ez utóbbit muszáj megtenni –, de ezek nem jelentenek tényleges pihenőt az agynak. Ha néhány perc nyugalomra van szükségetek, akkor inkább sétáljatok egyet, menjetek ki a friss levegőre pár percre, vagy tornáztassátok át a szemeteket, gerinceteket. A vérellátás javulásával nő a teljesítőképesség és nem utolsósorban a nyolc óra leteltével tényleg hazamehettek!

Elő a farbával!

Nem mindenki tudja vagy meri az érzéseit kifejezni, de törekedni kell rá, hogy éreztessük a másikkal, ha fontos számunkra. Sőt, azt is, ha nem értünk vele egyet! Minden elfojtott érzelem gátolja a lelki fejlődésünket, ráadásul abból, ha nem mondjuk ki, amit érzünk vagy gondolunk, csak felesleges stresszforrásokat generálunk magunknak. Tehát, nyugodtan jöjjenek a „szeretlekek”, bátran dicsérjük meg a másikat, de ugyanúgy adjuk tudtára, ha valamiben más az álláspontunk! Nem vitázni kell, hanem józan érvekkel, kedvesen, de határozottan alátámasztani a saját elképzeléseinket.

Szöveg: D.A.

Fotó: Thinkstock