„Nem kedvelem a főnökömet”

Semmi sem pusztítja jobban a kezdeti jó benyomást, mint a negatív hozzáállás – még akkor is, ha igazat mondunk. Sokkal célravezetőbb, ha azzal a személlyel beszéljük át a problémánkat, akivel gondunk van. Az idegen társaságban való panaszkodással azonban nem alakítunk ki pozitív képet magunkról.

„Mennyit keresel?”

Az egyik legszemélyesebb kérdés mások keresetére vonatkozik. Ezt nem illik firtatni akkor sem, ha először találkozunk valakivel, de akkor sem, ha évek óta jó barátságban vagyunk.

„Kire szavaztál?”

Az etikett általános szabályainak egyike, hogy nem tanácsos politikáról beszélni első találkozáskor. Megoszthatja az embereket és érzelmileg terhelt beszélgetésekhez vezethet.

„Mikorra várod a babádat?”

Ezzel az ártatlannak tűnő kérdéssel nagyon mellé lehet nyúlni, főleg, ha az illető, akinek szegezzük, nem is terhes. Ezen kívül ez a megfigyelés túl személyes ahhoz, hogy mindjárt az első találkozáskor szóba hozzuk. Hacsak nem a kismama maga tér rá, hanyagoljuk a témát.

„Az lehetetlen”

A gondok feltárására és a megoldásuk érdekében végzett munkára vonatkozó beszélgetés teljesen rendben van, ám a túlzottan negatív hozzáállás a meggyőződés és hit hiányáról árulkodik. És ki akarna egy pesszimista ember társaságában lenni?

„Hallottad?”

Annak ellenére, hogy szinte mindenki csinálja, a pletykálás nem elegáns. Ha mindjárt azzal indítunk egy új társaságban, hamar pletykásnak fognak titulálni és nagyon nehezen fogjuk utána elérni, hogy bárki megbízzon bennünk.

„Tetszik a ruhád!”

Még akkor is, ha pozitív megerősítésről van szó, az illető megjelenésre vagy a holmijaira tett megjegyzések túl személyeskedőnek tűnhetnek. Inkább dicsérjük a tulajdonságait, mondjuk, hogy mennyire jó vele beszélgetni.

„El fogok válni.”

Ha az életünkben valami nehézséggel állunk szemben, gyakran úgy próbálunk könnyíteni a terhünkön, hogy elmeséljük másoknak is. Egy idegennek viszont semmi köze nincs hozzá, mi zajlik éppen a magánéletünkben. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe se a beszélgetőpartnerünket, se magunkat, hogy felhozunk egy ilyen témát.

„Azt hiszem/úgy gondolom…”

Attól függetlenül, hogy elterjedt kifejezések a beszédben, túl sokszor használjuk őket indokolatlan helyzetekben is, így pedig bizonytalanságot sugallhatunk velük. Ha tisztában vagyunk valamivel, akkor állítsuk határozottan. Ahelyett, hogy azt mondjuk, „azt hiszem, a találkozó háromkor lesz” inkább fogalmazzunk úgy, hogy „a találkozó háromkor lesz”.

„Másképp nézel ki, mint ahogy azt a telefonbeszélgetésünk alapján gondoltam.”

Ne hozzuk zavarba a beszélgetőpartnerünket azzal, hogy meglepettségünket vagy esetleg csalódottságunkat fejezzük ki vele kapcsolatban. Így ugyanis – még, ha bóknak is akartuk szánni – azt az érzést kelthetjük, hogy nem felelt meg az elvárásainknak.

Sokkal csinosabb/kedvesebb vagy annál, mint gondoltam

Azt se éreztessük a beszélgetőtársunkkal, hogy mennyire alacsony elvárásokkal voltunk felé, mennyire alulértékeltük. Ez a megnyilvánulás ugyanis valószínűleg rosszul fogja érinteni.

„Hány éves vagy?”

Már gyerekként megtanuljuk, hogy nem illik idősebb embert a koráról kérdezni, felnőttként azonban gyakran elfelejtjük – pedig nem kéne.

„Valószínűleg már hallottál rólam, viszont nem minden igaz, amit mondanak”

Ne hívjuk fel a figyelmet feleslegesen a rólunk keringő pletykára. Azt a benyomást kelthetjük, hogy túl fontosnak gondoljuk magunkat. Hagyjuk, hogy a másik alkosson véleményt rólunk.

„Őszintén szólva…”

Kerüljük ezt a kifejezést, mert azt a hatást kelti, hogy minden más mondanivalókban nem vagyunk őszinték.

„Kérhetnék egy szívességet?”

Igazán nagy tapintatlanság már az első találkozáskor – amikor szinte még alig váltottunk néhány szót a másikkal – szívességet kérni tőle.

„Én, én, én…”

Jó benyomást akarunk vele kelteni, de senkit sem nyűgözünk le azzal, ha állandóan magunkról beszélünk az első találkozáskor, sőt! Önteltnek, egocentrikusnak és beképzeltnek tűnhetünk. Legyünk nyitottak a másikra, kérdezzünk, igyekezzünk, hogy minél jobban megismerjük azt, akivel beszélgetünk.

„Imádom! Ez fantasztikus!”

A túlzott lelkesedés visszásnak hathat, és senki nem fog bedőlni neki – főleg, ha az arcunk mást tükröz. Csak legyünk őszinték, és adjuk magunkat, abból baj nem lehet.

Szöveg: F.R.

Fotó: Thinkstock

Forrás: independent.co.uk