„Senki sem akar beszélni róla. Annak ellenére, hogy a cukorbetegségről vagy a rákról már viszonylag nyíltan kommunikálunk, a szülés utáni depresszió még mindig tabu téma” – hívja fel a figyelmet a HuffPost cikkében Dr. Catherine Birndorf, a nemrég megnyílt első New York-i anyasági klinika főorvosa. Az ok igen prózai: arra ugyanis, aki benne szenved, a társadalom nagyon könnyen a rossz anya, az önző nő stigmáját süti.

Miért nem tud örülni, amikor egészséges gyereket hozott világra? Miért csak a saját érzéseivel foglalkozik, amikor egy élet van rábízva?

A jelenséget sok esetben nemcsak a külvilág, hanem a szűkebb család sem veszi komolyan. „Szedd össze magad! Minden fejben dől el!” – hangzanak a tanácsok. Holott ennyi nem elég. A szülés utáni depresszió ugyanis évről évre egyre több anyát érint, és, ha nem érkezik időben a segítség, annak nagyon komoly következményei lehetnek.

A hangulatváltozás kezdetben természetes

„Az anyák 20-25%-a átélhet átmenetileg, néhány hétig tartó depresszív időszakot és amennyiben nem kap segítséget ebből tartós depresszió alakul ki” – hívja fel a figyelmet a nőklapja.hu-nak nyilatkozó szakértő, Vida Ágnes babapszichológus. Ennek oka, hogy a terhesség alatt termelődött ösztrogén szintje a szülést követően hirtelen csökken és más hormon, a tejtermeléshez szükséges proklatin veszi át a helyét. Az úgynevezett baby blues tünetei, mint az átmeneti levertség és a kedélyállapot ingadozás többnyire a szülést követő első fél évben jelentkeznek, és annak ellenére, hogy nagyon hasonlítanak a szülés utáni depresszióra – ami a szülést követő 2 évben bármikor előjöhet –, rövid ideig tartanak és nem hatnak ki a baba ellátására. Ebben az időszakban tehát teljesen természetes, ha az újdonsült anyuka az egyik percben azt érzi, ő a világ legboldogabb embere, a másikban viszont a mosdóban zokog a rémülettől reszketve, hogy képtelen az egészet végigcsinálni, helyesen ellátni és felnevelni a gyerekét. Ehhez az ingadozó kedélyállapothoz természetesen hozzájárulnak a baba érkezésével bekövetkező változások is.

A mai anyák magányosak?

Egy baba születésekor minden átalakul – méghozzá egyik napról a másikra. Nemcsak a hatalmas felelősséggel kell megbirkózni, hanem az addig nem tapasztalt fizikai kimerültséggel, a társas kapcsolatok és a saját testünk megváltozásával. És persze ott vannak azok a kritikus hangok és a minket kéretlenül is tanácsokkal bombázók, akik csak tovább fokozzák bennünk a bizonytalanság érzését és azt, hogy semmit sem csinálunk jól.

A társadalmi nyomásról nem is beszélve, ami azt a hamis képet közvetíti, hogy anyává válni egy olyan folyamat, amiben minden magától értetődő és természetes, és amiben remekül megfér a gyerekkel való foglalkozás azzal, hogy jó háziasszonyok és törődő feleségek legyünk, és mellesleg magunkat se hanyagoljuk el.

Ez lehet, hogy így volt nagyanyáink idejében, amikor több generáció élt egy fedél alatt és a feladatok is több emberre osztódtak szét. Ma azonban az egész társadalmunkra az elmagányosodás a jellemző, így nem csoda, hogy az anyák is egyedül érzik magukat, és ahogy Vida Ágnes kifejtette, éppen ez lehet a leggyakoribb ok, ami a szülési utáni depresszió kialakulásához vezet.

Ezt a 31 éves Edit válasza is alátámasztja, akinek most 10 hónapos a kisfia, és akit arról kérdeztünk, mivel küzdött meg a legnehezebben az első időszakban. „A legrosszabb az egyedüllét volt, még mindig az. Az első pár hónap után ugyanis a látogatók és a segítő kezek is elkoptak. Hosszú egy nap egyedül egy babával még akkor is, ha olyan szerencsés vagyok, hogy egy mindig vidám, alig síró kisfiam van” – mondja hozzátéve, hogy az alváshiány is komoly frusztrációt képes okozni az emberben. „Ilyenkor a férjem próbálja elmagyarázni, hogy minden fejben dől el, ezzel azonban nem minden esetben tudok mit kezdeni” – magyarázza Edit.

Rémisztő tünetek

„Teljesen közönyösnek éreztem magam a fiammal szemben. Rosszabb napokon pedig egyenesen azt képzeltem, hogy a terhességem tönkretette az életünket”

– mesélte az emlékektől még ma is megtörten a The Telegraph-nak a 39 éves Beth Bone, aki öt évvel ezelőtt, Sebastian fia születése után zuhant mély depresszióba. A betegség olyannyira elharapózott rajta, hogy öngyilkosságot is megkísérelt, ami miatt egy ideig kórházi kezelésre szorult. Ma már teljesen gyógyult, ám a történtek véglegesen eltántorították attól, hogy újabb gyermeket vállaljon. Vele szemben Sarah másképp döntött, és annak ellenére, hogy első gyermekének világrahozatalát egy halálos ítéletként élte meg, néhány évvel később újabb babát vállalt, remélve, hogy ha odafigyel magára, nem lesz depressziós. Ám a tünetek ezúttal is visszatértek: a nő a teljes megszállottság jeleit produkálta a gyermeke felé, az állapota pedig a házasságát is megviselte. „Azt gondoltam, hogy nem vagyok elég jó. Én akartam lenni a tökéletes anyuka, feleség és munkaerő, de úgy éreztem, mindenben kudarcot vallottam.

Közben pedig mindenki állandóan azt kérdezgette, miért nem vagyok boldog, hiszen mindenem megvan: férjem, tető a fejem felett, két gyönyörű gyerekem és egy jó munkám. De ezek közül semmi sem számított nekem”

– teszi hozzá Sarah, és ezzel nagyon szépen leírja a depresszió leggyakoribb jeleit.

Az állandó, szinte őrült figyelem ugyanúgy jelentkezhet a szülés utáni depresszió tüneteként, mint az, ha valaki nem hajlandó ellátni a gyerekét. Emellett azonban akkor is érdemes erre a betegségre gyanakodni, ha az anya feszült, ideges, örömtelen és agresszív is. Alvászavar is kialakulhat nála, ami abban is megmutatkozhat, hogy nem képes a pihenésre, de abban is, ha egy egész napot képes átaludni, illetve, ha rémálmok gyötrik. Az étkezésben fellépő zavarok is gyakori tünetetek lehetnek, illetve felléphetnek koncentrálási nehézségek, döntésképtelenség. A nő nem ritkán alkalmatlannak érzi magát az anyaszerepre, értéktelennek érzi magát. Nehezebben veszi fel a kapcsolatot a babájával, mert nem képes értelmezni a jelzéseit. Extrém esetekben, amikor a depresszió már teljesen elharapózott, kényszeresség, hallucinációk is felléphetnek, és öngyilkossági gondolatok is gyötörhetik az anyát – ahogyan Beth-nél is. Vida Ágnes szerint amennyiben a kismama kedvetlen, nem tudja a gyermekét ellátni, elhanyagolja, nincs ereje, kedve felkelni, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. „Jobb azonban, ha minél hamarabb segítséget kérünk, gyakran az is elég, ha csak napi 1 órára besegít valaki a baba körüli teendők ellátásában” – emelte ki.

• Traumatikus szülésélmény

• Korábban is tapasztalt depresszió

• Alkohol- és drogproblémák

• Úgy érezzük, nem készültünk még fel a gyerekvállalásra

• Rossz házasság vagy párkapcsolat, esetleg ha az anya egyedül kénytelen nevelni a gyermekét

• Rossz anyagi háttér

• Ha nagy az eltérés a mostani és a korábbi életéhez képest: a pörgős mindennapokat felváltja az otthon monotóniája

• Ha nehezen fogadjuk el a házasságunkban és a baráti kapcsolatainkban bekövetkezett változásokat

• A családunk vagy a barátaink nem támogatnak eléggé

• Izoláltan érezzük magát, sokat vagyunk otthon egyedül, felnőtt társaság nélkül

A környezet támogatása igazi mentőöv lehet

Vida Ágnes szerint mivel a szülés utáni depresszió kialakulásának egyik fő oka az elmagányosodás, ezért leginkább a társaság az, ami az elkerülésében segíthet.. „Keressük más anyukák társaságát, járjunk baba-mama klubba, foglalkozásokra, játszótérre! Sok könyvtár is szervez baba-mama programokat” – tanácsolja hozzátéve, hogy ezek a kapcsolatok nem csak nekünk jók, a baba szociális készségei is sokat fejlődnek általa.

„A gyereknevelés nem egyszemélyes műfaj”

– húzza alá Ida, akinek nemrég született meg második gyermeke. A 32 éves anyuka szerint a sorstársi közösségek hatalmas segítséget jelentenek. „Hasonló problémáink vannak, fél szavakból is megértjük egymást a többi anyukával. A nagyvárosban sajnos ezek a beszélgetések részben az online térbe terelődnek, de engem még így is rendszeresen a kis klubos közösségem ment meg a bekattanástól” – tette hozzá.

Természetesen a szűkebb környezet támogatása is rengeteget segít, az apa hozzáállása pedig kiemelten fontos. „Azzal tud a legtöbbet hozzátenni, ha aktívan bevonódik a baba körüli teendők ellátásába. A legjobb, ha vannak olyan rendszeres feladatok, amiket ő lát el, hogy az anya előre tudja mikor lesz egy kis szabadideje” – fejti ki Vida Ágnes. Ilyen lehet például, ha minden este ő fekteti le a kicsit, hétvégén ő viszi el sétálni. A babapszichológus továbbá felhívja a figyelmet arra, mennyire lényeges, hogy a szülők a kapcsolatuk ápolásán is dolgozzanak. „Legyenek közös tevékenységeik, amiket együtt végeznek (például valamilyen hobbi vagy akár a kertészkedés), beszélgessenek egymással, legyenek közös terveik, céljaik” – teszi hozzá.

Ha már megtörtént a baj, ne féljünk felismerni – és legfőképp segítséget kérni. Így ugyanis elkerülhető, hogy a későbbiekben még komolyabb gond alakuljon ki. A szülés utáni depresszió súlyosságát felismerve New Yorkban nemrég megnyitottak egy anyaság központot, ami a problémára fókuszálva segít az anyáknak visszanyerni a lelki egészségüket. Az intézményben gyermekfelvigyázó is működik, így az anyák napi 1-2 órára zavartalanul foglalkozhatnak magukkal. A klinika vezetői, így Dr. Catherine Birndorf is hangsúlyozza, az első lépés a gyógyulásban, hogy fel kell ismernünk, nem elítélendő, ha nem érezzük jól magunkat. Emellett folyamatosan emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a kritikus hangokat és a maximalizmusunkat elcsitítsuk és beismerjük: tökéletes anya nem létezik.

Szöveg: Filákovity Radojka

Fotó: Thinkstock