Ugye, mindenki emlékszik arra a jelenetre az Ízek, imák, szerelmek című filmből, amikor Liz (azaz Julia Roberts) megpróbál meditálni, ám a nyugalom és az elmélyülés helyett özönvízszerűen kezdenek áramlani a fejében a gondolatok – szinte mindenről?
Azt hiszem, vagyunk így egy páran, de szerencsére számunkra is léteznek olyan relaxációs módszerek, amikkel szinte hasonló hatást érhetünk el, mint a meditációval: energiát szabadíthatunk fel magunkban és elűzhetjük a szorongást.
Művészi tevékenységek
A kezünkkel való művészi munka a negatív energiáinkat is produktív módon alakítja át pozitívvá, létrehozva egy kézzelfogható alkotást. A kreatív tevékenységekben való elmélyülés – legyen az színezés, kötés vagy kerámiázás – megnyugtatja és szabályozza az idegrendszert, a gondolatainkat pedig elmozdítja az aktuális aggodalmainkról, ahogyan a meditáció is. Nem beszélve arról, hogy segít tiszta területet felszabadítani az agyunkban, amivel a problémáinkat majd könnyebben tudjuk kezelni. Személy szerint a színezésre esküszöm, már 10-15 perc is elég szokott lenni ahhoz, hogy a zenhez hasonló állapotba kerüljek – az más kérdés, hogy az „alkotásaimat” soha senkinek, semmilyen körülmények között nem mutatnám meg.
A jóga minden fajtája
Az egyik legősibb mozgásformának nem győzzük hangsúlyozni a pozitív hatásait. Az egyik ilyen, hogy segít elcsendesíteni az elménket – lényegében aktív meditációs állapotba helyez azzal, hogy a légzésünkre és a mozdulatainkra kell figyelnünk közben. A világ legidősebb jógaoktatója ezzel kapcsolatban például többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy amikor „az ember harmóniába kerül a légzésével, a kor, mint olyan megszűnik létezni”. Emellett ez a mozgás fejleszti a koncentrációs készségünket, jobban összpontosíthatunk általa és a memória működésére is remek hatással van. Már heti két óra is csodákat művelhet – tapasztalatból tudjuk.
Egy hosszú séta
Talán elsőre nagyon is egyszerűen hangzik, de egy séta a természetben csodákat tud művelni – persze szigorúan a telefonunk nélkül. Nemrég néhány napig Szerbiában, a Tara Nemzeti Parkban üdültem, a szállásunkon pedig nem volt wifi. Mit tesz egy újságíró ilyenkor? Pánikol. A kezdeti, néhány perces heves riadalmat leszámítva viszont nagyon könnyen tudtam alkalmazkodni ehhez az új – vagy inkább nagyon is régi – helyzethez, és az állandóan pittyegő készülékem nélkül, a természet lágy ölén végre úgy igazán kikapcsolódhattam. A jógához hasonlóan ugyanis a szabadban aktívan eltöltött idő a feszült energiákat fizikai aktivitásba fordítja át, ahogyan pedig elmerülünk a körülöttünk lévő világban, a stressz is távozik. Tartózkodjunk minél többet kint, séta közben figyeljünk a légzésünkre, arra, hogyan érinti a lábunk a talajt. És, ami a legfontosabb, ne hagyjuk, hogy közben bármi is megzavarjon!
Éneklés, zümmögés, fütyülés
Ezek a tevékenységek nemcsak arra jók, hogy visszatereljék a figyelmünket a jelenre, hanem arra is, hogy szabályozzák a légzésünket, ami stressz esetén életmentő lehet. Nem kell jó énekesnek lennünk ahhoz, elég, ha csak elmélyülünk és örömünket leljük benne – persze, arra nem árt figyelni, hogy a koncert alatt kik vannak még rajtunk kívül a szobában.
Naplóírás lefekvés előtt
Ez különösen azoknak lehet hasznos, akiknél a szorongás már alvászavart okoz. A toll és a papír – a zavaró képernyőfényekkel ellentétben – nyugtatja a szemet, segít ellazulni, arról nem is beszélve, hogy az írásnak számtalan terápiás hatása van. Segít abban, hogy elengedjük a napi stresszt, a kreatív munka pedig – még, ha nem is egy irodalmi mű megalkotásáról beszélünk – jó érzéssel tölt el. Írjuk le, mi nyomasztott minket az adott napon, de azt is, hogy mi okozott örömet. A vizualizálással könnyebb lesz búcsút mondani a gondoknak és arra koncentrálni, ami szép volt. Higgyétek el, csodákat tesz!
Főzés
Persze a háziasszonyok többségének a főzés a napi munka része, és inkább tekinthető egy olyan feladatnak, amit szeretnének minél előbb letudni, de ha hagyjuk, hogy elmélyüljünk benne, nagy örömöt és kikapcsolódást jelenthet. A főzés ugyanis tele van olyan alapvető feladatokkal és részmunkákkal, amik lehetővé teszik, hogy mindenféle illatokra, ízekre, formákra – azaz a jelenre – koncentráljunk. Ilyen értelemben pedig akár egyfajta mindfulness meditációnak is tekinthető. Persze csak akkor, ha lelassulunk, és igyekszünk élvezni minden pillanatát. Nem mondom, hogy ez minden alkalommal sikerül, de ha már néhány önfeledt percet nyertünk vele, az is győzelemnek számít.
Szöveg: F. R.
Fotó: Archív
