Introvertáltként – vagy ha szégyenlősek vagyunk – különösen nehéz nemet mondani. Szorongást kelt bennünk, ezért sokszor olyan dolgokba is belemegyünk, amikhez valójában semmi kedvünk. Visszautasítani viszont úgy is lehet valamit (vagy valakit), hogy az senkibe se hagyjon kellemetlen érzéseket.
Adjunk időt magunknak
Ha nem szeretnénk azonnal elutasítóak lenni, nyugodtan időt kérhetünk a döntésre, ezzel is jelezve, hogy egyáltalán nem biztos, hogy vállalni tudjuk a másik által kért szívességet. Ilyen esetben a következő válaszokat adhatjuk:
- „Hadd gondoljam át!”
- „Adj egy percet, hogy eldönthessem!”
- „Térjünk vissza erre kicsit később!”
- „Vissza fogok jelezni ezzel kapcsolatban!”
Diplomatikus variációk a „nem”-re
Nem kell szoronganunk a másik reakciója miatt, ha hosszas mérlegelés után is a nemre hajlunk. Amennyiben ugyanis a saját nézőpontunkat hangsúlyozzuk, a mi érzéseinket emeljük ki, azzal kevésbé tud a hallgatóság vitába szállni.
Ha például nem szeretnénk kölcsönadni egy ismerősünknek a kocsinkat, azt a következő, asszertív kommunikációs módszerekkel, diplomatikusan közölhetjük vele:
- „Ne haragudj, de nem szoktam kölcsönadni másnak a kocsimat.”
- „Sajnálom, számomra nem működik, hogy kölcsönadjam a kocsimat.”
- „Nagyon fontos számomra, hogy a gépjárművemet csak saját használatra vegyem igénybe.”
- „Sajnos nem fogom tudni kölcsönadni az autómat.”
- „Kényelmetlenül érzem magam, ha mások vezetik a kocsimat.”
- „Még annak idején, amikor megvettem az autómat, megígértem magamnak, hogy nem adom kölcsön másoknak.”
Persze az úgynevezett „szendvics módszer” is hatásos, ami pozitív kijelentéssel kezdődik és azzal is végződik, az elutasítás pedig a két állítás közé kerül, a következő módon: „Megértem, hogy szükséged van ezen a hétvégén a kocsira, de sajnos nem tudom kölcsönadni. Remélem, találsz egy másik megoldást a problémára.”
Akármelyik módszert is használjuk, a lényeg, hogy tudatosítsuk magunkban: ahogy mindenki másnak, nekünk is jogunk van kiállni a saját vágyainkért, véleményünkért. Ezt bárki megtenné és megértené a helyünkben.
Szöveg: F.R.
Fotó: Thinkstock
