Hangtérkép rajzolás
Ez a módszer nemcsak elvonja a figyelmünket a feszült nap gondjairól, de a kreativitásunkat is edzésben tartja.
Keressünk egy olyan helyet, amit 30 percen át kényelmesnek találunk – ez lehet a közeli park egyik fája alatt, de akár a kertben vagy az erkélyen is. Vegyünk három mély lélegzetet, csukjuk be a szemünket, majd kezdjük el hallgatni a természet zajait. Amikor már tényleg csak a szél suhogását, a mentőautó szirénázását vagy éppen a tücsök ciripelését halljuk, akkor vegyünk elő egy papírt, rajzoljunk rá egy kört és írjuk rá „itt vagyok”. Ezután különböző színekkel fordítsuk le a hangok jelentését, vagyis próbáljuk meg a térképen berajzolni, hogy az adott neszt honnan, melyik irányból halljuk és milyennek (kellemes, kellemetlen, idegesítő, nyugtató stb.) érezzük. Nincs jó vagy rossz szín, ahogyan jó vagy rossz alakzat sem, itt csak arról szól minden, hogy az elménket megnyissuk a környezetünk felé.
Ha feltérképeztük a minket körülvevő atmoszférát, akkor próbáljuk kielemezni a lerajzoltakat. Volt olyan hang, ami rezonált velünk, amitől boldognak éreztük magunkat? Akkor fókuszáljunk arra, hogy többet tudjunk meg róla. Esetleg sikerült olyan formát rajzolni, ami különösen megtetszett? Akkor írjuk le, mit érzünk ezzel kapcsolatban. A hangtérkép nem szokványos meditációs módszer, de segíthet abban, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljünk a környezetünkkel és ezáltal saját magunkkal is.
Meditációs utazás
A meditációs utazás technikáját sokunk önkéntelenül is alkalmazza, hiszen amikor elképzeljük, milyen lehet egy másik vidéken élni, milyen lehet koktélt szürcsölve az azúrkék víz mellett napozni, akkor pontosan ezt a fajta relaxációs módszert használjuk. Persze lehet ezt tudatosabban – és picit hatékonyabban is – művelni.
Képzeljünk el egy helyet, ami a jelenlegi életünktől teljesen elválasztható, ahol biztonságban érezzük magunkat. Ám ne csak nagy vonalakban vizualizáljuk a helyszínt, hanem dolgozzuk ki a részleteket: a színeket, a hely illatait, a legapróbb momentumokat – ez ugyanis segít az elmét átkapcsolni és lecsendesíteni. Amikor ez megvan, próbáljunk néhány percig azon a helyen, abban a pihentető lelkiállapotban létezni és csak élvezzük a békét, zavaró tényezők nélkül. Minél többet gyakoroljuk ezt, annál könnyebben dolgozzuk ki idővel a helyszínt, így hosszabban időzhetünk álmaink világában. Ennél pihentetőbb dolgot el sem tudunk képzelni. :)
Energiavezetés kezekkel
Sokan a meditációt a teljes mozdulatlansággal kötik össze, pedig erre semmi szükség nincs, ahogyan a következő technika is bizonyítja.
ljünk le kényelmesen, majd rázzuk meg a kezeinket, mintha vizet szeretnénk lecsepegtetni róla. Helyezzük őket tenyérrel felfelé a combunkra és lassú lélegzetvételek mellett összpontosítsunk az ujjainkban lévő impulzusokra. Ahogyan a légzésünk mélyül, úgy egyre többet próbáljunk meg az oxigénből a hasunkba juttatni. Képzeljük el, ahogyan a levegő odabent a mellkasunkban, a vállunkban árad, mintha egy hőtérképet néznénk: kísérjük színekkel végig az áramlását. Érezzük, ahogyan a karjainkban, a tenyérben és az ujjakban is végigáramlik a levegő. Amikor már tényleg csak erre fókuszálunk, óvatosan emeljük fel a kezünket a testünkről annyira, amennyire jó esik. Lazítsuk el a vállunkat, a karunkat. Ezután emeljük fel a lehető leglassabban a kezeket a fejünk fölé, és koncentráljunk a mozdulat minden mozzanatára.
Képzeljük el, hogy a levegő molekulák az ujjaink között gördülnek le, illetve, hogy a kezeink maguktól mozognak. Fordítsuk a tenyerünket egymás felé, és amikor a két kéz találkozik, koncentráljunk az impulzusra, ami kettejük között játszódik. A következő néhány percben hagyjuk a kezeket és az ujjakat szabadon mozogni. A nyugodt elme magától tudni fogja, mi esik jól és mi nem, mi csak fókuszáljunk a kezeinkre. Amikor úgy érezzük, fáradunk, vigyük le a kezünket az ölünkbe és néhány percig még üljünk így, csendben lélegezve. Ez a fajta technika hasonlít leginkább a klasszikus meditációra, de a levegő vonalának áramlását követve egy picit könnyebb elsajátítani, mintha csak a gondolatok lecsendesítésére koncentrálnánk.
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock
