Ne hívjuk szégyenlősnek
A szégyenlősséggel önmagában nincs baj, hiszen nem lehet minden gyerek egyforma. A probléma inkább abból adódik, hogy az ilyen jellegű címkék korlátozzák a kicsiket, mert hozzáadódnak a személyiségükhöz. Ha például egy gyerek azt hallja, hogy zárkózottnak nevezzük, akkor azt fogja leszűrni, hogy ő nem tud másokkal kapcsolatot teremteni. Ha pedig ezt a többi szülő felé is sugározzuk, csak még inkább megerősítjük ebben a hitében. Érdemes tehát negatív felhang nélkül fogalmazni, például mondhatjuk azt, hogy „az én gyerekem a maga útját járja”. Így nem zárjuk el előle a barátkozás lehetőségét.
Fókuszáljunk az igényeire
A csendes gyerekek tipikusan ragyognak, ha olyan tevékenységet végezhetnek, amit szeretnek. Pont emiatt nem szabad őket a többi gyerekhez hasonítani és olyan helyzetbe belekényszeríteni, amit nem akarnak. Lehet, hogy a szomszéd Csabika szeret focizni, de ha a mi gyerekünk inkább a rajzolás felé húz, akkor rajzszakkörre írassuk be, ne labdarúgó edzésre. A kisebb csoportos foglalkozások amúgy is praktikusabbak, mert személyesebbek és a közös érdeklődésen keresztül itt könnyebb ismerkedni is.
A komfortzóna határai
Okos dolog a félénk gyereket arra ösztönözni, hogy lépjen ki a komfortzónájából, hiszen ez önbizalommal ruházza fel őt, de fontos, hogy szülőként tisztában legyünk a határokkal. Azok a lurkók, akik félnek vagy nehezebben nyílnak meg, a túlterhelt környezetben teljesen lefagyhatnak. Lépésről-lépésre kell haladni, ha azt szeretnénk, hogy nyissanak a környezetük felé. Van például olyan óvodás, iskolás társuk, akit szimpatikusnak találnak? Szervezzünk velük játszódélutánokat! Így a csoportban már nem fogják magukat annyira elveszettnek vagy idegennek érezni, hiszen lesznek kapcsolódási pontjaik.
Felkészülni mindenre
Biztosítsuk a gyereket arról, hogy teljesen normális, ha az új, ismeretlen helyzetben aggódik. Elengedhetetlen, hogy a lurkók – nemcsak az introvertáltak – megértsék, hogy a negatív érzelmek, például a félelem, a szomorúság, a harag, vagy jelen esetben az aggodalom normálisak és mindennaposak. Ha ezeket megértik és érzik, az magabiztosságot ad nekik.
Felolvasás másképp
Történetmesélés közben egy másik világba kalauzoljuk a gyerekeket, ahol az érzelmeket, a barátságot, illetve a konfliktusokat új szemszögből ismerhetik meg. Ezek azért hasznosak, mert a bennük található örök igazságok átültethetőek az életbe is. Keressünk hasonlóságokat a főhős és a gyermekünk között, beszéljük neki az empátiáról, az együttérzésről, a karakterek közötti kapcsolatról. Hogy mitől válik két szereplő távoli ismerősből baráttá, és hogy miként tudják a kettejük közötti viszonyt megjavítani, ha arra van szükség. Lehet, hogy abban a pillanatban ennek még nem lesz jelentősége, de hosszútávon a gyerekek ettől nagyon sokat kaphatnak.
Ha bővebben olvasnátok az iskolakezdésről, lapozzátok fel a 2017/32. Nők Lapját!
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock