Az ember természetéből fakadóan szereti önmagát hibáztatni, ha az események nem a kedve szerint alakulnak, de az efféle sanyargatás csak még több önmarcangoláshoz vezet. Szerencsére léteznek alternatívák, amelyek segítenek kikeveredni ebből a kálváriából.

Változtassuk meg a környezetünket

Az önostorozásban a környezetnek nagy szerep jut. Ha minden nap látjuk, tapasztaljuk azokat a dolgokat, amik ezt az érzést váltják ki belőlünk, akkor sosem fogunk tudni továbblépni. Pont ezért változtatásra van szükség. Ha például a szakítottunk a párunkkal, ne őrizgessük tovább a nosztalgikus holmikat, mert csak szívfájdalmat okoznak.

Sírjunk

A sírás a feszültség levezetésének egyik legegészségesebb módja, ezért nem kell szégyellni, sem visszatartani. Keressünk egy csendes helyet, ahol senki nem szakít félbe minket és adjuk ki a bánatunkat, ez segít, hogy önvádaskodás helyett pozitívan, a történteket lezárva tekintsünk a jövőre.

Vegyünk kezünkbe a partvist

Mivel a házimunka teljes odafigyelést kíván, ezért ez is hatékony eszköz, ha a gondolataink eltereléséről van szó, ráadásul még a lakás is megszépül közben. :) Rakjunk rendet a gardróbban, vasaljunk ki egy adag tiszta ruhát, vagy portalanítsuk le a már régóta esedékes területeket – mind segítségünkre lehet, hogy a pörgő elménknek megálljt parancsoljunk.

Hallgassunk zenét

Hozzunk létre egy olyan zenei lejátszási listát, ami minden érzelemhez tökéletesen illeszkedik, legyen szó depresszióról, dühről, nosztalgiáról, szerelemről vagy épp izgatottságról. Sírjunk a szomorú dallamkora, táncoljunk a vidámakra, a lényeg, hogy hagyjuk az érzelmeinket felszabadulni. Több playlistet is találtok a Nők Lapja YouTube-csatornáján, érdemes ezekből is szemezgetni. ;)

Zuhanyozzunk le

Egy-egy illat megnyugtatóan hathat az emberre, ezért az is jó megoldás, ha van egy kedvenc tusfürdőnk, aminek az illatát valami pozitív érzelemhez tudjuk kötni. Ha ezzel zuhanyozunk, nem csak a testünk frissül fel, hanem a lelkünk is gyógyul közben.

Írjuk le az érzéseinket

Az önvád olyan, mint egy tomboló vulkán a testben, ami csak arra vár, hogy kitörhessen. Amennyiben magunktól adunk rá lehetőséget, hogy ez megtörténjen, megakadályozhatjuk az érzelmi összeomlást. A kreatív írás például remek szócsöve lehet forrongó érzelmeinknek, de ha nem rendelkezünk írói vénával, akkor sincs probléma. Egyszerűen csak írjuk le egy naplófélébe, hogyan érezzük magunkat, minden fakszni nélkül – ez lehet az első lépés az elengedés útján.

Kézzel fogható segítség

A mantrák hasznosak lehetnek, ha el szeretnénk terelni a figyelmünket, de sokunknak nagyobb segítség, ha valami kézzel fogható eszközzel csillapíthatjuk az indulatainkat. Ez lehet egy stresszlabda, amit például az íróasztalunkon tartunk, vagy akár egy kavics is a nyaralásról, amihez szép emlékek kötődnek. Utóbbi azért is praktikus, mert a pénztárcánkban bárhová magunkkal vihetjük. Ha lecsap ránk az önostorozás érzése, fogjuk őket kézbe és koncentráljunk a formájukra, a súlyukra, a hőmérsékletükre vagy éppen az illatukra, ezáltal megszabadulhatunk az aggasztó gondolatoktól.

A testre fókuszáljunk

A mozgásnak nagy szerepe van a kiegyensúlyozott életmódban. Amennyiben úgy érezzünk, a hangulatunk hullámzó, egyszerűen végezzünk néhány jóga gyakorlatot, menjünk el futni, vagy hulahoppozzunk, ha az tetszik. A lényeg, hogy ne tespedjünk otthon a kanapén önsajnálatba fulladva.

Ölelkezzünk

Egy olyan tárgy vagy élőlény közelsége, amit vagy akit nagyon szeretünk, sokat dobhat a kedélyünkön. Mi például a háziállatainkat szoktuk megölelni, ha megnyugvásra van szükségünk, de akár egy, a szívünknek kedves gyerekkori plüssjáték is hasonló hatással bírhat a lelki állapotunkra. Az ölelés a gondoskodást szimbolizálja, így ellensúlyozza a késztetést, hogy önmagunkat például feleslegesnek érezzük.

Sikítsunk, ahogy a torkunkon kifér

Sikoltsunk bele a párnánkba. Sikoltsunk a zuhany alatt. Vagy akár a Duna egyik eldugott partszakaszán, mindegy, mennyire furán veszi ki magát. Merjünk hangot adni a bennünk tomboló érzelmeknek, és az esetleg szóbeli agressziónak, ugyanis minél hamarabb kijön belőlünk, annál hamarabb megnyugszunk.

Ne féljünk segítséget kérni

Ha van olyan ember, akinek a tanácsiban megbízunk, és akinek kiönthetjük a lelkünket, ne habozzuk felhívni. Már önmagában az, hogy az érzéseinket nem kell magunkban tartani, sokat segíthet, de ha még hasznos útmutatást is kapunk ettől az illetőtől, pillanatok alatt szebb színben láthatjuk a világot.

Az a bizonyos 20 perc

Bármennyire is a padlón vagyunk, adjunk magunknak 20 percet, mielőtt bármi ostobaságot, vagy esetleg az egészségünkre káros dolgot tennénk. Addig zuhanyozzunk, hallgassunk zenét, vagy főzzünk vacsorát, vagyis tereljük el a gondolatainkat, ez idő alatt ugyanis minden ilyen jellegű késztetés csökken.

Ha úgy érzitek, hogy segítségre szorultok, esetleg az ismeretségi körötökben nyújtanátok valakinek támaszt, tárcsázzátok az ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot!

Szöveg: D.A.

Fotó: Thinkstock

(psychologytoday.com)