El kell fogadnunk, hogy a kapcsolataink változnak
Az évek múlásával változunk, és ez így természetes. Nemcsak magunkat kell elfogadnunk jelenlegi állapotunkban, hanem a környezetünkben élőket is. Emellett meg kell tanulnunk, hogy a dolgok sok esetben nem úgy történnek, ahogy előre elterveztük: a kapcsolataink átalakulnak, sok ember lecserélődik az életünkben – még akkor is, ha azt hittük, örökre a része marad. Ha tudatában vagyunk önmagunknak, a cselekedeteinknek, illetve tisztában vagyunk azzal, milyen szerepet töltünk be a kapcsolatainkban, akkor sokkal boldogabb életet élhetünk.
Ne várjunk el semmit másoktól
Az elvárások csak gúzsba kötnek minket, és a cselekvésben is akadályoznak. Mindezt azért, mert félelemmel töltenek el, hiszen: mi történik, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt vártuk? Fogadjuk el, hogy semmire sincs garancia az életben. Ha pedig az elvárásaink, illetve az igényeink nem teljesülnek, a legjobb, ha ésszerűen reagálunk, és újratervezünk. Néha ez azt jelenti, hogy határokat húzunk meg, és néhány lépés távolságot teszünk bizonyos emberekkel szemben, máskor pedig, hogy elengedünk történéseket, személyeket az életünkből.
Ne korlátozzuk önmagunkat
Nagyon sokszor szorítjuk korlátok közé magunkat azzal, hogy azt hisszük, nem vagyunk képesek bizonyos dolgokra. Ilyen önszabotáló gondolatokkal és hozzáállással tényleg nem fogjuk elérni a valódi céljainkat. Félre a kishitűséggel! Sokan lesznek majd olyanok az életben, akik akadályozni fognak, és azt mondják, erre vagy arra nem vagyunk képesek – bizonyítsuk be nekik, hogy rosszul hiszik!
Nem irányíthatunk másokat
El kell engednünk azt a téves elképzelést, hogy irányíthatjuk mások cselekedeteit, valóban befolyásolhatjuk azt, amilyenek. Valamennyire alakíthatunk másokon, de igazán senkit sem lehet megváltoztatni, ezért felesleges erre időt és energiát pazarolni. Azt is rosszul gondoljuk, hogy ha mi mindent megteszünk másokért, ők nem fognak kivetnivalót találni bennünk, vagy nem kritizálnak majd.
Csak amiatt aggódjunk, mi mit gondolunk magunkról
Szabaduljunk meg attól a rossz szokástól, hogy állandóan azt figyeljük, mások mit gondolnak rólunk, és azt, hogy ennek fényében is cselekedjünk. Tanuljuk meg egyszer és mindenkorra, hogy egy embernek tartozunk elszámolással, az pedig saját magunk vagyunk. Kezdjük el figyelni, hogy mi mit gondolunk saját magunkról, és hogy ezek a gondolatok összhangban vannak-e a cselekedeteinkkel. Sosem fogunk a saját értékeink szerint élni, ha mások jóváhagyására várunk.
Hagyjunk helyet a hibáknak
Senki sem tévedhetetlen, így mi sem. Hibázni emberi dolog, arról nem is beszélve, hogy rengeteget lehet tanulni a saját ballépéseinkből. Használjuk ezeket a tapasztalatokat tanulásra és nevetésre. Hiszen ne felejtsük el, a szabadság egyik kulcsa, ha megtanulunk kacagni a hibáinkon.
Fogadjuk el a dolgokat, amiken nem tudunk változtatni
Hagyjuk abba, hogy azon siránkozunk, milyenek voltak bizonyos dolgok régen, illetve milyenek lehetnének most. Koncentráljunk a jelenre és cselekedjünk! A múltat már nem változtathatjuk meg, a moston viszont alakíthatunk, és ez a jövőnkre is hatással lesz.
Ne vegyük magunkat túl komolyan
Mindig adjunk időt és lehetőséget magunknak a pihenésre, a kikapcsolódásra és az élményekre. Ez az egy életünk van, nem szabad túl komolyan venni magunkat benne. Annál ugyanis nincs rosszabb, mint amikor az ember annyira belepörgeti magát a munkába és a gondokba, hogy elfelejt közben nevetni.
Csináljunk olyan dolgokat, amik megrémítenek
Biztonsági játékosnak lenni nagyon kényelmes, ám a sikerek és az önbizalom a komfortzónán túl vár minket. A félelem sokszor visszatart minket és elzár a valódi lehetőségektől. Minél jobban dolgozunk rajta, hogy kilépjünk a megszokott mederből, annál több szorongást tudunk majd elengedni, és annál sikeresebbek, illetve boldogabbak leszünk.
Fejezzük ki világosan, mi működik számunkra
Találjuk meg a saját hangunkat és osszuk meg másokkal, mit érzünk, és mit gondolunk a világról. A lényeg a tiszta és világos kommunikációban rejlik. Önmagunk kifejezése fontos feltétele a jó kapcsolatok kialakításának és a magabiztosságnak.
Nem baj, ha néha rossz passzban vagyunk
Egy ember nem lehet mindig mosolygós, nem érezheti magát állandóan jól a bőrében. Az élet hullámhegyek és hullámvölgyek váltakozásából áll, és a rosszat – akármennyire ezt sugallja tökéletességet hirdető társadalmunk – nem szabad elnyomni. A negatív érzések figyelmen kívül hagyása hosszú távon rengeteg szorongást okoz és depresszióhoz is vezethet. A veszteséget például nehéz megtapasztalni, de ha időt és lehetőséget hagyunk a gyászra, akkor később sikeresen továbbléphetünk.
Tanuljunk meg megbocsátani
A visszautasítás és a megbocsátás hiánya a múlthoz láncol minket, és nem engedi, hogy továbblépjünk. Ne felejtsük el, amikor megbocsátunk valakinek, azt elsősorban magunkért tesszük, magunknak teszünk jót vele. Az elengedéshez és a megbocsátáshoz erős önérzetre van szükség, ami lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük magunkat és tovább fejlődjünk.
Még több hasonló témájú cikket találtok a Nők Lapja Psziché magazinokban.
Szöveg: F.R.
Fotó: Thinkstock
