A „zöld emberre” várva
A biztonságos közlekedés elsajátítása nem ördöngösség: ha a gyerekek megfelelő példát látnak, ők is átveszik ezeket a szokásokat. Persze nem árt újra és újra az eszükbe vésni, hogy használják a gyalogos átkelőket, hogy ne térjenek le a járdáról, vagy, hogy várják meg, amíg a „zöld ember” felvillan a kereszteződésben. Mindezek mellett pedig érdemes néhányszor együtt is begyakorolni az iskolába vezető utat, hogy biztosan minden flottul menjen.
Óvatosan a címkékkel
Ha a füzetre, a kulacsra, a tornacipőre vagy éppen a tolltartóra felragasztjuk a gyermekünk nevét, azzal nincs probléma, így nem fognak elkallódni a dolgai. Viszont az iskolatáskát névvel és címmel ellátni már veszélyesebb. Ha egy idegen a nevén tudja szólítani a csemeténket, sokkal könnyebben magához csábíthatja, hiszen a gyerekek szemében ez a tudás bizalomra ad okot.
Titkos jelszó
Rengeteg kellemetlen helyzetet megelőzhetünk azzal, ha létrehozunk egy családi jelszót, amit rajtunk és a kicsin kívül senki nem ismer. Így, ha egy idegen megkörnyékezné a gyerkőcöt és azt állítaná, hogy mi küldtük, akkor a gyermekünk felteheti neki a kérdést: mi a jelszó? Amennyiben az ismeretlen nem tudja, a kicsinek meglesz a lehetősége, hogy elszaladjon vagy jobb híján segítséget kérjen egy másik felnőttől.
Ne állj szóba idegenekkel!
Az unalomig ismételhetjük a fenti mondatot, de valójában hasznosabb, ha arra figyelmeztetjük, hogy a „rossz emberek” sokszor ártalmatlannak tűnnek, ezért soha ne bízzanak senkiben, aki az utcán megszólítja őket.
Futni nem szégyen
Kössük a gyerek lelkére, hogyha olyan szituációba kerül, ami kicsit is félelmet kelt benne, akkor szaladjon el a legközelebbi biztonságos hely felé. Az se baj, ha ehhez vissza kell fordulnia az iskolába, a lényeg, hogy találjon egy megbízható felnőttet – például az iskola portását, amíg érte nem tudunk menni. A másik lehetőség, hogy akasszunk a nyakába sípot, bármennyire furának is tűnik, és mondjuk meg neki, hogyha bajba kerül, fújja meg többször is.
Ha eltévedt
A gyerekekkel előfordul, hogy eltévednek, ezért erre a lehetőségre is fel kell készülnünk. Először is tudatosítsuk benne, hogy ne ijedjen meg, ha ismeretlen helyre keveredik, hanem készítsen tervet, mint Kevin McCallister, a Reszkessetek, betörők!-ben. Keresse meg a legközelebbi buszmegállót, majd hívjon fel minket és mondja meg, hol áll. Ezután maradjon ott, amíg érte nem megyünk. Felnőttől csak a legritkább esetben kérjen segítséget – elsősorban akkor, ha már elég érett ahhoz, hogy tudja, nem húzhatják így csőbe. Ha nincs telefonja, akkor menjen be egy boltba, ahol van biztonsági őr és kérje az ő segítségét.
Jelen!
Az egész napos idegesség elkerülése érdekében érdemes a gyerekkel megbeszélnünk, hogy küldjön egy üzenetet, ha megérkezett épségben az iskolába. Szülőként ez az egyik legnagyobb megnyugvás.
Ketten a világ ellen
Ha van olyan osztály- vagy évfolyamtársa, aki a környéken lakik, akkor miért ne járhatnának együtt iskolába?! Ketten már nehezebb „prédának” számítanak, nem beszélve arról, hogy így új barátra is szert tehet a csemeténk.
Apró lépések
Amennyiben még mindig lennének kétségeink, érdemes tisztes távolból követni a gyermekünket – az ő tudta nélkül – legalábbis az első néhány napban. Ez idő alatt megismerkedhet egy-két nem várt szituációval, mi pedig megnézhetjük, hogyan reagál ezekre. A módszer azért lehet hasznos, mert a kicsiket önbizalommal ruházhatja fel, mi pedig meggyőződhetünk arról, hogy jól döntöttünk, amikor hagytuk őket egyedül iskolába indulni.
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock
