Tervezés a titok nyitja
A rutin kialakítása segít a kicsiknek abban, hogy a házi feladat megírása stresszmentes teendő legyen, ezért mindig tervezzük bele a napba, hogy tanulni kell. Jó, ha nekünk is van egy órarendünk, amit a táskából előkapva bármikor megnézhetünk, így mindig pontosan tudjuk, hogy milyen órára kell készülni. A következetesség itt nagyon sokat számít, ne hagyjuk magunkat eltéríteni az ütemtervtől, mert a csúszás feszültséghez vezet.
Az arany középút
Bár a szórakozás fontos része a tanulásnak, nem célravezető a túlzott haverkodás. A gyerekek könnyen összezavarodhatnak, ha teljesen más tanulási módszerrel közeledünk feléjük, mint a tanárok, ezért érdemes ragaszkodni a hasonló stílushoz. Ha például a tanár saját jegyzetet ad le a gyerekeknek, ne ragaszkodjunk feltétlenül a tankönyvben leírtakhoz, mert nem kizárt, hogy azt fogja számon kérni, amit ő diktált le.
Tanulósarok
Vannak gyerekek, akik csak teljes elszigeteltségben tudnak tanulni, míg mások például az ebédlőben szeretnek letelepedni, ahonnan szemmel tarthatnak mindenkit. Ne szóljunk bele a helyválasztásba, csak akkor, ha túl sok zavaró tényező van a környezetükben, például tévé vagy hangos testvér. Ez még nekünk is praktikus, mert vacsorakészítés közben is folyamatos odafigyeléssel tudunk a lurkók felé fordulni.
Csak csínján a segítséggel
Nagyon nehéz, de ne oldjuk meg a gyerekek helyett a feladatokat. Sokkal célravezetőbb, ha arra ösztönözzük őket, próbálkozzanak maguktól, mielőtt segítséget kérnének. Tudatosítsuk bennük, hogy nem szégyen az, ha nem sikerül nekik valami, azért van a gyakorlás, hogy belejöjjenek. Ez azért is lényeges, mert ha mindig, mindent pontosan megcsinálunk helyettük, a tanár nem tudja lemérni, valóban értik-e a tananyagot.
Visszaszorított mennyiségek
A házi feladatok hasznossága nem kétséges, ám amit egy tanárnak csak pár percig tart megoldani, az egy gyereknek akár hosszú órákba is telhet. Pont ezért, ha azt tapasztaljuk, hogy túl sok az előírt feladat, akkor beszéljünk az oktatókkal! Ésszerű keretek között nem gond, ha a kicsikre több feladat hárul, hiszen ismétlés a tudás anyja, de a túlterheltség csak stresszhez vezet, gyümölcsöző tudást nem hoz. A kapcsolattartás a tanár és szülő között amúgy is nagyon fontos.
Türelmes odafordulás
Nehéz türelmesnek lenni, amikor a gyerkőc nem érti meg a leírt példát, de próbáljuk megőrizni a hidegvérünket. Az emelt hangnem, vagy a frusztrált viselkedés hasonló érzéseket kelt a kicsikben is és nem vezet sehová. Ha úgy tűnik, elfáradt és már nehezen boldogul, akkor inkább tartsunk 10-15 perc játékszünetet, ami tényleg mókával telik. Például bábozzunk vele vagy kártyázzunk, a lényeg, hogy pihentető aktivitásban legyen részük.
Olvasósátor az asztal alá
Tanulni egyik gyerek sem szeret, ezért nekünk szülőknek minden olyan lehetőséget meg kell ragadnunk, ahol a szórakozást ötvözhetjük a oktatással. Például építhetünk az asztal alá olvasósátrat, ahol a feladott leckét közösen átolvashatjuk. Ehhez persze szükség lesz egy fejre csatolható lámpára, hogy a szemünket ne kelljen megerőltetni, de játszhatjuk például azt, hogy indiánok vagyunk, és csak úgy juthatunk ki a tábortűzhöz – ez esetben a családi vacsorához –, ha az utolsó mondatot is elolvastuk a házi feladatból.
Még több iskolával és gyerekneveléssel kapcsolatos cikket olvashattok a Nők Lapja magazinok Család rovataiban, illetve az október 4-én megjelenő Nők Lapja Iskolaválasztó különszámában.
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock
