Ne ítélj első látásra – Jane Austen: Büszkeség és balítélet
A romantikus irodalom örök kedvence már a címében utal arra, hogy nem szabad elhamarkodott véleményt formálni valakiről, mert a felszín alatt több húzódhat, mint azt elsőre gondolnánk. Ez az egyik legegyszerűbb és legalapvetőbb életlecke, amit mindannyiunknak érdemes lenne megjegyeznie.
Ne félj szerelembe esni – Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Akárhányszor kezünkbe kerül a March család története, mindig az a benyomásunk, hogy a végletekig hűséges és családcentrikus Jo megijed, ha a saját boldogságáról van szó. Mintha attól tartana, hogy a romantikus érzelmek miatt elveszíti önmagát, a saját identitását. Pedig ez a kötet tökéletesen példázza, hogy a szerelem a legjobb dolog, ami velünk történhet.
Értékeld az élet apró örömeit – Lev Tolsztoj: Háború és béke
Nem vagyunk biztosak abban, hogy Tolsztoj a terjedelmes regény megírásával pont az élet szépségét szerette volna lefesteni, de a fogságba esett katona, Platon Karatajev karaktere a maga derűjével, optimizmusával és bajtársiasságával folyton azt sugározza felénk, hogy az apró figyelmességek és örömök az életben mindennél fontosabbak.
Ne hasonlítsd magadat másokhoz – Anton Pavlovics Csehov: Három nővér
A szomszéd fűje valahogy mindig zöldebbnek tűnik, ám ez csak illúzió. Hiába gondolják a nővérek, hogy moszkvai költözésükkel az életük olyan lehet, mint az irigyelt ismerősöké, valójában a problémáik elől nem menekülhetnek el. Ez a lecke ma is nagyon aktuális, hiszen sokak szemében a látszat fenntartása mindennél többet jelent.
Szenvedélyesnek lenni jó, rögeszmésnek lenni kevésbé – Emily Brontë: Üvöltő szelek
A Cathy és Heatcliff közötti szenvedély ábrázolása egy bizonyos pontig irigylésre méltó, de amikor a szerelem rögeszmébe, majd gyűlöletbe fordul, és a romantika álarca lehullik, az mindent megváltoztat. Az ilyen jellegű se veled, se nélküled viszonyok sosem vezetnek semmi jóra.
Soha ne élj vissza a hatalmaddal – Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
Soha nem szabad a hatalmunkat fitogtatni, mert az élet sokszorosan adja vissza, ha nem becsüljük meg az embertársainkat. Erről Döbrögi uraság valószínűleg sokat tudna mesélni, ha valóságos alak lenne…
Kicsi a bors, de erős – Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Attól, hogy valaki csendes és visszahúzódó, még képes az életben nagy tetteket végrehajtani. Ott van például Nemecsek, akit testalkata és viselkedése miatt is jelentéktelennek ítéltek meg a társai, sőt, árulónak és gyávának titulálták, mégis az ő bátorságának és önfeláldozó természetének köszönhetik, hogy a grund végül nem került a vörösingesek kezére.
Mindig van remény – Szabó Magda: Abigél
Mindannyiunkkal előfordul, hogy elcsüggedünk, és azt gondoljuk, a problémánkra nem létezik megoldás, azonban Kőnig tanár úr reményt sugárzó karaktere épp azt bizonyítja, hogy a gödör mélyéről is van kiút és sokszor a legváratlanabb helyről érkezik a segítség, tehát nem szabad feladni a reményt.
Állj ki önmagadért – Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig
Merjük felvállalni magunkat és a saját igazságunkat, mert – ahogy Misi karaktere is mutatja –, előbb-utóbb megtérül a magabiztosság ára. Mindegy, hogy honnan jöttünk és milyen vádakkal illettek, ha hiszünk önmagunkban, senki nem téríthet le minket az utunkról.
Mindenki megérdemli a boldogságot – Jókai Mór: Az arany ember
A magyar irodalom klasszikusai közül az egyik legnagyobb kedvencünk Az arany ember, mert amellett, hogy a története szövevényes és szórakoztató, fontos témát feszeget: a boldogságkeresés útját. Tímár Mihály és Tímea is sok mindenen keresztülmennek, mire megtalálják az igazi örömet az életben, ám karaktereik végül mégis révbe érnek és ez reménnyel tölt el bennünket is.
Szöveg: D.A.
Fotó: Thinkstock
