A reggeli induláskor már jó néhány nyűgös arc jön szembe velem a lépcsőházban. Van, aki a fáradtság dacára is dob egy mosolyt, és persze jócskán akad olyan is, aki még a köszönést is lespórolja. A portás többnyire csak biccent, én pedig robogok az utcára, hogy további borús arcokkal sokkoljam magam. A villamoson boldog vagyok, ha senki nem mélyeszti belém a könyökét, és ha nyugodtan végigfuthatom a híreket anélkül, hogy kilöknék a telefont a kezemből, vagy megvetően néznének rám. Ha valaki netán vigyorog, azt tuti, hogy idiótának nézik, ezért – véleményem szerint – még az is fapofával áll, aki amúgy boldog. A munkahely csak ezután jön, mondjuk ezen a téren én szerencsés vagyok, de a legtöbb ember ezt nem mondhatja el magáról. Miután végeztem a munkában, jön az esti hazaút, ugyanaz, mint reggel, csak pepitában. Mit teszek, mit tehetünk ilyenkor?
Próbáljuk megérteni a másikat!
Még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy kellemetlenül viselkedik, nézzünk a tettei mögé. Lehet, hogy épp egy diéta közepén van, és ezért nyűgös, vagy utálja a munkahelyét, mert a főnöke egy hajcsár, ezért mogorva. Ez a megoldás nagyon hasznos, és bár az illetőn nem segít, nekünk mégis könnyebb, hogy nem húzzuk fel rajta magunkat.
Ne vegyünk magunkra!
Tudom, könnyű mondani. De, ha a pénztáros a boltban ránk se néz, dobálja az árut, és idegesen nyomkodja a billentyűzetet, az nem a mi hibánk, és jobb elengedni. Segíteni ebben az esetben is csak magunkon tudunk azzal, hogy mi nem vesszük át a másik viselkedését.
Mit szeretnénk elérni?
Ha például a munkahelyünkön kénytelenek vagyunk egy szerintünk negatív emberrel megbeszélni valamit, akkor először is gondoljuk át, hogy mit szeretnénk tőle. Futtassuk végig az összes lehetséges reakciót, és készüljünk fel! Ha már szemtől szemben állunk, nem fog meglepetésszerűen érni minket a viselkedése.
„A” válaszlehetőség: Megértelek
Ha vitába keveredünk egy barátságtalan emberrel, akkor a legjobb válaszunk neki a „megértelek”. Ez az okos enged, szamár szenved hozzáállás, ami kivédhetetlen azok számára, akik gonoszkodnak velünk.
Testbeszéd
Nem újdonság, hogy mennyire árulkodó. Pont az a jó benne, hogy mindenki ismeri a keresztbe tett kar vagy a távolba mutató lábfej jelentését. Már csak abban kell bíznunk, hogy a másik, akivel nem szeretnénk folytatni a diskurzust, szintén megérti.
„B” válaszlehetőség: Szia!
Avagy angolosan távozni. Ha valaki túlfeszíti a húrt, vagy tiszteletlen, akkor nyugodtan hagyjuk ott, ne menjünk bele a vitába. Zárjuk le a beszélgetést egy frappáns mondattal, és hagyjuk a csudába!
Mindig gondoljunk arra, ha negatív emberrel kerülünk egy légtérbe, hogy kettőnk közül az egyikünknek már rossz a kedve, a legtöbb, amit tehetünk, hogy mi valahogyan megőrizzük a vidámságunkat.
Szöveg: Mészégető Marcsi
Fotó: Thinkstock
