„Örülj, hogy van két füled, és nem vagy szatyor…”

Gyerekként, ha bajom volt valamivel, és panaszkodtam, a körülöttem lévő felnőttek mindig valami hasonló „frappáns” mondással szereltek le. Hiszen mi baja is lehet egy gyereknek, örüljön, hogy van két füle, a panaszkodást meg hagyja a felnőttekre. Mit lehet erre mondani? Köszönöm, örülök.

„A lehetetlen nem létezik.”

Gimnazistaként az egyik fiú ismerősöm állandóan azzal jött, hogy „Nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” Rettentően idegesített. Szerintem ezt csakis azok az emberek mondják, akik kiskirályként élik a mindennapjaikat, és nem látnak az orruknál tovább. Mert igenis vannak korlátaink, én például a remegős kezemmel és a vacak kémiatudásommal soha nem lehetnék agysebész. Egyszerűen lehetetlen.

„Mert azt mondtam…”

A hatalomgyakorlás legrosszabb megnyilvánulása. Amikor csak azért kell elvégezni valamit, aminek mondjuk nincs is semmi értelme, mert a másik azt mondta. Mert ő így kéri, mert ő jobban tudja, mert rutinosabb, tapasztaltabb.

„Egy sör lesz!”

Aki megfordult már a vendéglátásban, annak talán ott van A mondatok, amiket soha többé nem akarok hallani című repertoárjában ez a kis szösszenet. Sör nem lesz, bor sem lesz, hamburger sem lesz, hanem valaki megcsinálja. A helyes megoldás ez lenne egy pincérrel vagy pultossal való kommunikáció során: „Szia/Jó napot, szeretnék kérni egy korsó sört.”

„Ha nem tetszik, csináld meg jobban!”

A felnőttélet telis-tele van ellentétekkel, kikérik a véleményedet valamivel kapcsolatban, elmondod, hogy mi nem jó, mitől lehetne jobb, majd felháborodott reakciókkal találod magad szemben.

Szöveg: Mészégető Marcsi

Nyitókép: Thinkstock