Minden egyes nap megtapasztaljuk, hogy a stressz legalább annyira része az életünknek, mint a levegővétel. Ha már nem vagyunk képesek 100%-ban kiiktatni, legalább fordítsuk a hasznunkra. Tíz tipp következik, amelyek segítségével könnyebben vehetjük az akadályokat.

Halkítsuk le a mindig kritikus belső hangunkat!

Lehet, hogy nem is gondolnánk, de a stresszt sokszor saját magunknak okozzuk. Gondoljatok csak arra a bizonyos belső hangra, amely, ha nem érkezünk időben a gyerekért, vagy vacsorára nem főzünk meleg ételt, elkezd ostorozni bennünket, hogy nem vagyunk elég jók. Teljesen felesleges köröket futunk ilyenkor, hiszen biztosan van rengeteg olyan feladat is, amiket kiválóan elvégeztünk aznap. Koncentráljunk inkább a sikerekre az önostorozás helyett!

Szünet gomb benyomva

A stressztől, ha már régóta velünk van, nem könnyű megszabadulni, hiszen amit elegendő ideig „gyakorlunk”, azt egyszerűen megszokjuk. A stressz helyett miért ne gyakorolhatnánk inkább a nyugalmat, hogy végre a kiegyensúlyozottság határozza meg a mindennapjainkat? Így valósíthatjátok meg mindezt a gyakorlatban: lélegezzetek, tegyétek a bal kezeteket a hasatokra, a jobbot pedig a mellkasotokra! Négy másodpercig szívjátok be a levegőt, újabb négy másodpercig tartsátok bent, majd megint négy másodperc alatt fújjátok ki! Két légzés között tartsatok négy másodperces pihenőt! Apróság, de sokat számít, ha az elégedettebb életről van szó.

Múlt vagy jövő? Inkább a jelen és a mindfulness!

William James pszichológus szerint „A stressz ellen az a legjobb fegyverünk, hogy módunkban áll egy másik gondolatot választani ahelyett, ami a stresszt kiváltotta.” A mindfulness arra tanít, hogy maradjunk mindig a pillanatban. A filozófus Lao-ce mondta egyszer azt, „ha depressziós vagy, az azt jelenti, hogy a múltban élsz, ha aggódsz, akkor a jövőben, és ha megéled a békét, akkor vagy jelen”. A stressz és a vele járó elégedetlenség sokszor azért alakul ki, mert gyötrődünk a múlton, vagy rágódunk a jövőn, pedig ha elsajátítjuk a mindfulness képességét, azzal elejét vehetjük a problémáinknak.

Adjunk lehetőséget magunknak az aggódásmentes életre!

A stressz sok esetben arról szól, hogy nem mi irányítunk valamit, és emiatt kétségbeesünk. Ahelyett, hogy egy nehéz szituációban állandó vészjelzéseket küldenénk az agyunknak arról, hogy mi nem jó, inkább lazuljunk el, és koncentráljunk az aktuális feladatunkra! Máris elégedettebbek leszünk.

Az együtt töltött idő fontos

Az egyik legjobb prevenciós megoldás, ha megerősítjük a kapcsolatainkat azokkal, akik közel állnak hozzánk. A barátság az elégedettség hozzávalója: azok a barátaink, akik képesek elterelni a gondolatainkat, vagy elsimítani az esetleges problémákat, aranyat érnek. Vegyétek körül magatokat nyugodt, kiegyensúlyozott emberekkel, és ti is azokká váltok, higgyetek nekünk!

Váltsunk perspektívát!

Ha veszélyt érzünk, akkor az agyunk hirtelen reagál, és elkezdődik a harc a túlélésért. Fordítsuk meg ezt a gondolatot egy kicsit: mi történik akkor, ha a feladatot nem veszélyként, hanem kihívásként éljük meg, és aszerint reagálunk? Az életünk máris egy izgalmas kaland lesz, nem pedig egy szörnyű horror.

Együtt érezni önmagunkkal? Igen!

Ha empátiáról és együttérzésről beszélünk, akkor mindig másokkal hozzuk összefüggésbe ezeket a fogalmakat. De vajon mi van, ha önmagunk felé is empátiával fordulunk? Próbáljátok ki: fogjátok a lényetek kedves részét, ami stabil, és mindig veletek van, és szemléljétek magatokat az ő szemüvegén keresztül! Kezeljétek magatokat úgy, mint egy kedves barátot, akivel sosem lennétek annyira kegyetlenek, mint olykor magatokkal.

Megtalálni a nyugalmi stratégiát

Rengeteg jó gyakorlat van arra, hogy lecsillapítsuk magunkat. Végezzetek például légzőgyakorlatokat, vagy fújjatok fel egy lufit! Ezekkel a technikákkal csökkenthetitek a pulzusszámotokat, amitől megnyugszotok majd. Jó megoldás lehet az is, ha gyorsan végigfuttatjátok, hogy mi mindent vittetek véghez az elmúlt időszakban. A sikerek felsorolásával könnyebb belátni, hogy az előttünk álló akadály igazából „semmiség”.

Nagyító alatt a kiváltó tényezők

Mindenkinek megvannak a saját visszatérő stresszforrásai, például a kifizetetlen számlák, a fejünk felett pallosként lebegő határidők vagy a gyerekünkkel kapcsolatos feladatok. Az ilyen stresszfaktorok sokszor gyerekkori traumákra vagy elvárásokra vezethetők vissza. Ha felismerjük ezeket, jobban tudjuk kezelni a problémákat.

Tervezzünk be pozitív dolgokat!

Ha észreveszitek magatokon, hogy a vállatok már szinte a fületekig kúszott, hogy a gyomrotok összeugrott, vagy szokatlan módon izzadtok, akkor álljatok meg egy pillanatra, és tegyetek valamit a helyzet ellen! Sétáljatok a jó levegőn, gondolkozzatok, meditáljatok, vagyis kapcsolódjatok ki! Ezektől a kis lépésektől szép lassan pozitív irányba fordulnak a negatív érzések.

Nyitókép: Thinkstock

(psychologytoday.com)