Az önzés néha igenis jól jön, épp csak a határokat érdemes betartani, hogy ne essünk át a ló túloldalára. Egy kínai mondás szerint ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk, másokon kell segítenünk. Igen ám, de hogyan segítünk másokon, amíg rajtunk nem segített senki, például mi magunk? Ezek szerint az önzésre igenis szükség van ahhoz, hogy kielégítő életet éljünk, és a boldogságunkat felhasználva segíthessünk másokon.
Fő az egészség
Az önző ember sokkal egészségesebb, ugyanis az esetek többségében a legapróbb problémákkal is rögtön orvoshoz fordul, és alaposan kivizsgáltatja magát. Emellett nagyobb valószínűséggel figyel oda az étkezésre és a mozgásra is. Tiszteli a testét, és a saját jóléte az elsődleges szempont az életében. Nem hagyna ki egy edzést egy baráti találkozó miatt, és a szűrővizsgálatokról sem feledkezik meg mondjuk csupán azért, mert a család várja otthon a vacsorát.
Kiváló vezető
Az önzés magabiztosabbá tesz, aki önző, kevésbé hajlandó feladni a céljait. Az elvárásaihoz tartja magát, megköveteli a figyelmet és az elismerést. Másrészt ahhoz, hogy felelősséget tudjon vállalni másokért, szükséges, hogy tisztában legyen a saját értékeivel.
Jobb partner
Az önző ember tisztában van a saját határaival, tudja, hogy mi az, ami neki még belefér a kapcsolatba. Sőt, az elvárásait is igen konkrétan tudja vállalni a másik fél előtt, ami megkönnyíti a dolgok menetét. Konkrét elképzelése van arról, hogy hogyan alakítaná az életét, és ebből nem enged, hiszen tudja, hogy csakis így lehet boldog.
Boldogabb, mint önzetlen társai
Ha valaki mindig a maga boldogulását tartja szem előtt, az végül sokkal boldogabb életre számíthat, mint önfeláldozó, alturista társai. Nem mellékesen azért, mert képes önmagát szeretni. Emellett az önző ember kimondja, hogy mire van szüksége, mit vár el a másiktól, baráttól, partnertől vagy munkatárstól annak érdekében, hogy az élete a megfelelő kerékvágásban menjen tovább. Ezzel a mentalitással elkerül egy sor kellemetlen szituációt az életben.
Nagylelkűség útján
Ellentétesnek gondolnánk az önzést és a nagylelkűséget, sok esetben mégsem az. Az önző ember éli a saját életét, közben több ideje és lehetősége van elgondolkodnia mások szerencsétlenségén, ezáltal végül szívesebben segít. Persze ez nem törvényszerű, de a kezdeti önzés akár előjele lehet a nagylelkűségnek is.
Az önzés pozitív (és negatív) hatásairól még több érdekes cikket olvashattok a Nők Lapja Psziché 2018/2. lapszámában. A magazint február 21-étől keressétek az újságosoknál!
Illusztráció: Thinkstock
