Figyelem, bár a gyakorlatsor egyedül is elvégezhető, ha komolyabb traumát szeretnénk feldolgozni, mindenképpen kérjük terapeuta szakember segítségét!
1. lépés: lazuljunk el!
Ahhoz, hogy a gyakorlat minél hatásosabb legyen, a legfontosabb, hogy odafigyeljünk a testünkre, és a jelenben legyünk. Ehhez keressünk egy csendes, nyugodt helyet, helyezkedjünk el kényelmesen, csukjuk be a szemünket, és vegyünk mély levegőt! Amint érezzük, hogy sikerült ellazulni, és a feszültség „távozik” a testünkből, jöhet a következő lépés.
2. lépés: emlékezés
Most idézzünk fel a közelmúltból (ne rögtön a legrosszabb gyerekkori emlékkel kezdjünk!) egy olyan szituációt, ami heves érzelmi reakciót váltott ki belőlünk. Elevenítsük fel részletesen, hogy mi és hogyan történt pontosan! Ha a helyzet által kiváltott érzelmek előtörnek bennünk, áttérhetünk a harmadik lépésre.
3. lépés: értelmezés
Továbbra is lélegezzünk mélyeket, és hangolódjunk rá a testünk rezgéseire! Figyeljük meg, hogy az előző lépésnél feltörő érzelmek milyen fizikai reakciót váltanak ki belőlünk – például izzadást, szorító, netán égő érzést? Ezek a fizikai reakciók is fontos információval bírnak a feldolgozás folyamatában, ezért fontos, hogy elemezzük, és körülírjuk őket magunknak.
4. lépés: nevezzük meg!
Most minden egyes fizikai érzetet nevezzünk meg: társítsuk hozzá azt az érzelmet, ami kiváltja belőlünk az érzetet! Az előző pontban példaként felhozott égő érzés például a düh miatt alakul ki, vagy frusztráció okozza, esetleg gyűlölet? Pontosan nevezzük meg, mi(ke)t érzünk az adott eset(ek)ben! Ez azért fontos, mert egyáltalán nem mindegy, hogy dühösek vagyunk valakire vagy gyűlöletet érzünk az illető iránt, ráadásul így nagyobb önismeretre is szert tehetünk. Ha minden érzethez társítottunk egy jól megfogható érzelmet, térjünk át az ötödik pontra!
5. lépés: elfogadás
Emberek vagyunk, az egyik legkülönlegesebb képességünk, hogy végtelennek tűnő érzelmi skálát tudunk felvonultatni, és ezt akkor sem szabad szégyellni, ha éppen negatív érzelmekről van szó, sőt! Akármilyen nehéznek is tűnik, fogadjuk el, engedjük közel magunkhoz a negatív érzéseinket is, mert ez is feltétele a trauma feldolgozásának.
6. lépés: engedjük szabadjára az érzelmeinket!
Bármit is érzünk éppen, hagyjuk, hogy átjárjon minket! Ne próbáljuk elnyomni, elrejteni, csak nyugtázzuk, hogy előtörtek belőlünk, és ha éppen sírni támad kedvünk, engedjük meg magunknak, hogy sírjunk, ha üvöltenénk, üvöltsünk egy nagyot! Ha az érzelmeink produktív módon is kifejeződnek, újabb lépést tettünk a gyógyulás felé.
7. lépés: mit üzennek az eddig átéltek?
Azokat az érzéseket, érzeteket, amiket átéltünk az imént, vessük össze a múltbéli tapasztalatainkkal! Ha úgy érezzük, nincs kapcsolat köztük, érdemes feltenni magunknak a következő kérdést: ha ezek az érzések, érzetek mondanának nekem valamit, mi lenne az? Ha így sem jön könnyen a válasz, írjuk le egy papírra, mit jelent számunkra az adott érzés vagy mit jelentenek az adott érzések. Ha úgy látjuk, mindent kiírtunk magunkból az érzéssel, érzésekkel kapcsolatban, áttérhetünk a következő lépésre.
8. lépés: adjuk ki magunkból!
Ha úgy érezzük, meg tudjuk beszélni valakivel a tapasztalatainkat, érzéseinket az átélt traumáról, tegyünk így! Ha ezt túl intimnek érezzük, írjunk ki magunkból mindent, vagy írjunk egy levelet annak az illetőnek, aki miatt negatív érzéseink vannak! Mindkét lépés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy elengedjük a sérelmeinket, és feldolgozzuk az átélt traumát. Még akkor is, ha a leírtakat nem mutatjuk meg senkinek.
9. lépés: elengedni a múltat
Fogjuk a levelünket és/vagy a lépések alatt használt jegyzeteinket aktuális állapotunkról, és szabaduljunk meg tőlük egy rituálé keretein belül! Például égessük el biztonságos helyen, vagy dobjuk vízbe palackpostaként. Ahogy a papír a lángok martalékává válik, vagy elsodorja az üveget a víz, könnyebben átélhetjük, hogy távozik belőlünk a fájdalom, amit évek óta magunkkal cipeltünk. A megkönnyebbülés felszabadító érzés lesz.
Kezdetben a sok érzelem kellemetlenül érint, de hasznos végigcsinálni a lépéseket, mert a gyakorlat megszabadít a negatív gondolatoktól és érzésekről, és a helyükre pozitív élmény kerülhet.
Szöveg: Bene Andrea, a Central Médiaakadémia hallgatója, Sors Rita
Illusztráció: Thinkstock
