Míg anyáink csak a rémtörténetekben találkoztak szellemekkel, mi már randevúzunk is velük. Nem kell megijedni, valójában nagyon is hús-vér emberekről van szó, akik csak abban hasonlítanak a kísértetekre, hogy se szó, se beszéd képesek örökre köddé válni. A jelenségnek neve is van – a randipiac szakavatottjai már jól tudják –, ez a ghosting, ami az angol ghost, azaz szellem szóból ered, és akkor használják, ha az ismerkedés során a partner minden előjel és magyarázat nélkül eltűnik. Ez azonban csak egy a számos új kifejezés közül, ami a modern ismerkedéshez kötődik. A megjelenésük pedig arra engednek következtetni, hogy a társkereső applikációk korában sokkal komplexebben tekintünk az ismerkedésre, mint előtte bármikor.
Jane Austen beájulna, avagy így randizunk mi
Mobilos applikációkon ismerkedni kicsit sem lélekemelő folyamat – nem olyan, mint amiről a Jane Austen-regényekben lehet olvasni. De hát, változnak az idők és velük változnak az emberek igényei is, így ma már a szűkszavú és mogorva Mr. Darcynak valószínűleg nem teremne annyi babér a randipiacon. Az azonban biztos, hogy a Tinder és a hozzá hasonló fejlesztések, illetve a közösségi média platformjai egészen új távlatokat nyitottak és nyitnak az ismerkedésben. Így alakultak ki olyan fogalmak is, amik azokra a problémákra és jelenségekre reflektálnak, amikkel a modern kor emberének szembe kell néznie, ha ismerkedni szeretne. A Guardian cikke szerint ilyen például a caspering is, ami a már fent említett ghosting sokkal kedvesebb, illedelmesebb változata. A megnevezést nem más ihlette, mint a jóságos kisszellem, Casper figurája, és akkor használjuk, ha szeretnénk eltűnni korábbi kiszemeltünk életéből, az érzéseinket viszont őszintén és a lehető legkedvesebben közöljük vele – egyszóval, igyekszünk korrekten távozni.
A vasárnap esti láz viszont a szombatitól eltérően nem jóleső izgatottságot fest le, hanem arra a fajta elhagyatottságra és magányra utal, ami általában a hét utolsó napján szállja meg az embereket, és ami miatt ebben az időszakban jelentősen megnövekszik az ismerkedni vágyók száma. Akit magával ragadott ez a „nyavalya”, az hajlamos lehet rossz döntéseket hozni, és olyan emberek ajtaján kopogtatni, akikén normál esetben nem tenné. Később persze nyugodtan hivatkozhat arra, hogy csak elragadta a „vasárnap esti láz”. A printing pedig arra utal, amikor véletlenül digitális ujjlenyomatot hagyunk a kiszemeltünk közösségi oldalán, miközben titokban utána kutatunk. Persze ez még nem minden, és a sor várhatóan tovább is bővül majd az idők folyamán – ebben pedig semmi meglepő nincs.
Román Boglárka szexuálpszichológus, párterapeuta szerint az új jelenségek új fogalmakat generálnak annak érdekében, hogy a számunkra ismeretlen és megfoghatatlan történések ismerőssé, felcímkézhetővé, kategorizálhatóvá alakulhassanak. A szakember viszont figyelmeztet, hogy a folyamat fordítva is elsülhet. „Találkozva ezekkel a viselkedési-randizási fogalmakkal bármelyikkel azonosulhatunk, bármelyiknek követői lehetünk, netán trendet és mintázatot is alakíthatunk belőlük. Ez alapján pedig meghatározhatjuk és akár negatívan befolyásolhatjuk a magunkról és másokról alkotott hiedelmeinket” – mondja.
Minden fejben dől el
Aki ma társat szeretne, annak korábban sosem látott kihívásokkal kell szembenéznie. Míg néhány évtizeddel ezelőtt az ismerkedésben komoly gátat szabott a földrajzi elhelyezkedés, a kulturális közeg, amiben az ember nevelkedett és a nyelv, amit beszélt, addig a globalizációnak és a technikai fejlesztéseknek köszönhetően ma már ilyen határokról alig lehet beszélni. A lehetőségek tárháza szinte a végtelennel lett egyenlő, így pedig a döntés, a választás nehezebb, mint bármikor.
Épp ezért tudatosság nélkül a szakértő szerint nem tanácsos ismerkedésbe kezdeni: mindenképp érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy mi a célunk a kereséssel. „Mindannyian kapcsolódásra vágyunk, a kérdés csak az, hogy milyenre. Épp kiéljük magunkat, épp kalandozunk, szeretnénk elköteleződni vagy bosszút állnánk a volt kapcsolataink sérelmeiért?” A tudatos társkeresés alapfeltételei között továbbá az önismeret, az egészséges önbecsülés és az emberismeret is szerepelnek. De fontos felmérni önmagunk és a partnerünk adottságait, igényeit, képességeit és szükségleteit, vagyis mindazt, amit egy szerelmi vagy élettársi kapcsolattól várunk, illetve amit cserébe nyújtani tudunk.
Emellett a tökéletes párkapcsolatról a fejünkben élő elvárások, illúziók, hiedelmek, tévhitek, valamint kategóriák az ideálról is gúzsba köthetnek és tévútra sodorhatnak. Ha az „igazit”, a „még jobbat” „a legjobbat” hajtjuk, az „elég jót” pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor a keresésnek szinte sosem lesz vége. A szakértő szerint viszont még ennél is aggasztóbb, ha belőlünk vagy a kiszemeltünkből hiányzik a párkapcsolati értékek megbecsülése, ha félünk az elköteleződéstől, vagy ha a viselkedésünket túlzottan az énközpontúság jellemzi – ez a kompromisszum készséget, a toleranciára, alkalmazkodásra való készséget is megnehezíti. Ugyanakkor a kommunikációra is kiemelt figyelmet kell(ene) fordítanunk, ha ugyanis nem tesszük, az akadályozhatja a minőségi kapcsolódás és a bizalom kialakítását.
Koncentráljunk a valóságra
A széles profil választékból – amivel az internetes társkeresők és a mobilos applikációk világában szembesülünk – erősen igyekszünk ugyan szűrni, ez viszont mind nehezebb és nehezebb feladat, a profilok ugyanis egyre kevesebb információt tartalmaznak. Emiatt rá vagyunk kényszerülve, hogy inkább a saját fantáziánkra hagyatkozzunk, és mi magunk töltsük ki a hézagokat. Román Boglárka szerint ezáltal hajlamosabbak lehetünk illúziókban, ideálokban, kategóriákban, sztereotípiákban, elvárásokban gondolkozni. „Mintha katalógus szereplőket szemlélnénk, előzetes elképzeléseinknek megfelelően profilról profilra váltunk, hamar igyekszünk dönteni a szimpátiáról, a kapcsolódás megteremtésének lehetőségéről. Viszont fontos tudni, hogy a fejünkben kialakított kép helyett csakis egy hús-vér emberrel tudunk megismerkedni. Először térképezzük fel a másik valódi tulajdonságait, ahelyett, hogy előzetesen képet alakítanánk ki róla ” – mondja.
Elengedhetetlen továbbá, hogy tisztában legyünk a saját magunkról és a párkapcsolatokról alkotott elképzeléseinkkel, hogy tudjuk, mi magunk mit vagyunk képesek nyújtani és mit szeretnénk kapni a másiktól. „Segít, ha önmagunkhoz, a partnerünkhöz és az ismerkedési folyamathoz tudatossággal, empátiával és türelemmel állunk. Ha őszinték vagyunk – magunkhoz és a másikhoz. Ez magában foglalja azt is, hogy az információk, amiket akár virtuálisan, akár személyesen közlünk, a valóságot tükrözzék” – fejti ki a szakértő. Amellett pedig, hogy lényeges játszmamentesen részt venni az ismerkedésben, arra is jó emlékeztetni magunkat, hogy a virtuális ismerkedéssel épp a személyes kontakt intimitása vész el. Holott az érzelmek, a reakciók, a non-verbális kommunikáció, az arcmimika, a testi reakciók, a viselkedési mintázatok feltérképezése szintén fontosak a kapcsolódáshoz. Ezért jó, ha némi ismerkedést követően belátható időn belül sort kerítünk a személyes találkozóra.
Ez a modern párkeresés egyik legnagyobb buktatója
Ugyanakkor a számtalan lehetőség, ami ma a rendelkezésünkre áll az ismerkedésben egy cseppet sem szabadított fel minket, sőt! Abban a megrögzött hitben, hogy mindig találni fogunk egy jobbat és egy még tökéletesebbet, épp a lényegről maradunk le: képtelenek leszünk elköteleződni.
„A túlzott tökéletességre törekvés, a vélt vagy valós elvárásoknak történő megfelelési igény akadálya lehet az elköteleződésnek. De többek közt az intimitástól, az önfeladástól és a kompromisszumoktól való félelmek is gúzsba köthetnek” – magyarázza Román Boglárka. Ha azt érzékeljük, hogy a túl nagy választékról nem tudunk, vagy nem akarunk lemondani, és ha annak ellenére, hogy találtunk valaki számunkra tetszőt, mégis folytatjuk a keresést, akkor jó eséllyel gondjaink vannak ezen a területen. Ilyen helyzetben emlékeztetni kell magunkat arra, hogy a kapcsolódás a másik emberrel nem egyik napról a másikra alakul ki. Kellő ön- és társismeretre van szükség, ahhoz, hogy létrejöjjön az egymás iránti feltétel nélküli szeretet, elfogadás, és a szövetség, amelyre egy hosszabb társkapcsolatot alapozhatunk.
Mentőöv kudarc esetén
Persze így is előfordulhat, hogy egy-egy ismerkedési folyamat csúnya gellert kap. Ahelyett azonban, hogy a kudarcra összpontosítanánk, érdemes a tapasztalásra, mint folyamatra figyelni. Vizsgáljuk meg magunkat, gondoljuk át, mi történt: milyennek láttuk magunkat a helyzetben, mi az, ami reálisan rajtunk múlt, és legközelebb mit tennénk másképp.
„A rosszul sikerült randevú, a kudarcba fulladt ismerkedés lehet egy állomás, egy tapasztalási folyamat vége és egy másik kezdete. Szembesültünk valamivel, ami biztosan nem működik, ezzel egy időben viszont esélyt és lehetőséget is adhatunk magunknak arra, hogy találjunk és befogadjunk olyat, ami nagyon is működik, illetve amire nagyon is vágyunk” – fejti ki a szakértő.
Általánosítás helyett pedig összpontosítsunk inkább a bizonyítékokra: változtassunk a figyelmünk fókuszán, a helyzetértékelésünkön. Fogadjuk el, hogy most elutasítottak, de egyúttal idézzük fel azokat a pillanatokat, amikor elfogadással fordultak felénk, amikor figyelmet, szeretetet kaptunk, amikor boldognak, sikeresnek és erővel teltnek éreztük magunkat. Segíthet továbbá, ha kontrasztba állítjuk az aktuális helyzetfelfogásunkat korábbi pozitív helyzetértékelésekkel, amikor nyoma sem volt a bántó, ártó következtetéseknek, negatív gondolatoknak.
Ahhoz pedig, hogy az önbecsülésünket és az önértékelésünket jelentős mértékben meg tudjuk őrizni a szakértő szerint lényeges, hogy a realitáshoz közelítsük az elvárásainkat, hogy az ismerkedést folyamatnak lássuk, belekalkulálva éppúgy a félresikerült és unalmas találkozásokat, mint a kellemes pillanatokat és a vidám perceket is. Mind részei ugyanis az útnak, amit azért teszünk meg, hogy igazi szerető társra leljünk.
Szöveg: Filákovity Radojka
Nyitókép: Thinkstock
