A pici gyerekek nem ismerik az igazság és a fikció közti különbséget. Nekik a mese és a fantázia az elsődleges útmutatás, hiszen még nincsenek egyértelműen tisztában a realitással. Éppen ezért gátlások nélkül írják bele magukat kitalált történeteikbe, és örömmel mesélnek a néha lehetetlen szituációkról és a valóságban nem létező álomszerű történésekről. A napokban például egy hat éves kislány arról mesélt nekem, hogy ő képes a varázskönyve segítségével egy tündérvilágba repülni, ahol saját unikornisa és csodaszép ruhája is van. Nem mellesleg feleségül ment ebben az alternatív világban az aktuális szerelméhez, Marcihoz. Az álmodozás ebben a korban teljesen normális, a szülők szeretik és megmosolyogják gyermekük sztorijait, örülnek, hogy csemetéjük fantáziavilága él és működik. De mi a helyzet azzal, amikor a mesélést a hétköznapi szituációkba is beleviszik, és a valóság helyett félig meddig kiszínezik például azt, amit az óvó néni mondott, vagy azt, ami az iskolában történt, a serdülő korosztályról már nem is beszélve?
Totyogókor (2-3) – Az első ferdítések
Ebben a korban a legfontosabb kérdés talán a szobatisztaság. A szülők igyekeznek mindent megtenni, támogatni és biztatni a gyerekeiket a pelenka elhagyására, ez viszont gyakran hosszúra nyúlik. Sokan rájönnek, hogy könnyebb dolguk lesz a jövőben, ha még pelenkások maradnak, így egy ideig még nem árulják el a totyogók, hogy valójában már önállóan is képesek lennének a dologra. Már tudnak szólni, érzik az ingereket, de kényelmesebb, ha még anya oldja meg a helyzetet helyettük. Ezek az öncélú tettek az első kis „hazugságok”, amiket a gyerekek kipróbálnak. Jellemző ebben a korban az is, hogy a picik tagadják, ha valamit nem tettek meg, vagy ha valamit a maguk érdekében megtettek. Ezekben az években nincs értelme megbüntetni a gyereket, hiszen ők még nem képesek megérteni a tettük súlyát és valódi jelentőségét.
Óvodáskor (3-6) – Kis emberek, nagy mesék
Ez az időszak egyértelműen a láthatatlan és mesebeli barátok kora. Szörnyek, hercegnők és beszélő állatok, mindegyik egyedi élettörténettel és személyiséggel rendelkezik. Az óvodás gyerekek meséi teljesen ártatlanok és nagyon fontos, hogy a szülők ugyanolyan valóságosnak kezeljék ezeket a történeteket, mint maguk a gyerekek. Ez a fajta fantáziálás, és az arról való mesélés nem nevezhető feltétlenül hazugságnak, sőt nagyon is nagy jelentősége van a gyerekek egészséges fejlődésében. Ha a gyermekek megfelelő kapcsolatban állnak a szüleikkel, testvéreikkel és életüknek többi szereplőjével, akkor egyáltalán nem kell aggódni a képzeletek felől. Ebben a korban tehát a mese az elsődleges, kisebb füllentések és lódítások inkább az olyan dolgok kapcsán jöhetnek elő, mint hogy „megettem az ebédet, kapok csokit?” vagy „igen elpakoltam a játékaimat”. Apró kamuzások ezek a szülők felé, melyekben az önérdek áll a középpontban.
Iskoláskor (6-14) – Az elhallgatás művészei
Itt a gyerekek már képesek napokig elhallgatni valamit, letagadni egy direkt kérdésre a választ, és gyakran előfordul az is, hogy a szülők állandó kérdezősködése után vallanak csak színt. Az először komolynak nem tűnő – vagy viccnek szánt – húzás, a folyamatos faggatózás alatt ijedtséggé, a szidalmazástól és büntetéstől (nincs tévézés, nincs édesség) való félelemmé alakul át a gyerekben. Ebben a korban már a kortársak – testvér, legjobb barát – is bejönnek a képbe és elkezd kialakulni az ún. társadalmi tudatosság és érzékenység. Ez azt jelenti, hogy a már-már kamaszodó fiatalok képesek megvédeni és kiállni azok mellett, akik fontosak nekik. Ugye, ismerjük a „ne mond meg anyának – megmondalak anyának” kettősét? Ezzel párhuzamosan viszont elkezd megjelenni bennük a felelősség is, egy ekkora gyerek már képes komolyabban megérteni tetteinek súlyát és elgondolkodni azon, hogy a különböző szituációkban alkalmazott viselkedésének milyen eredményei lehetnek.
Kamaszkor (14-18) – Középpontban önmaguk védelme
Kamaszkorban a naivitás – főleg a lányok esetében – nagymértékben jelen van. Ez sok furcsa és értetlen szituációt szülhet. Megjelenik viszont az érettség fogalma és az is, hogy elkezdik szelektálni, mit mondanak el a szüleiknek és mit a barátaiknak. Sokakban kétfajta viselkedési forma alakul ki, hiszen a kortársak előtt nem lehet ugyanolyannak lenni, mint apa és anya előtt otthon vagy a közös nyaraláson. Vágynak a függetlenségre és egyre jobban zavarja őket a számonkérés („mi történt a suliban?”, „megírtad a házid?”), ezért sokszor csak elintézik egy „aha” kijelentéssel és mennek a dolgukra. A szülő pedig könnyen érezheti azt, hogy már nem is ismeri a saját gyerekét, nem tudja, mi történik vele a mindennapokban és meglepődik, ha esetleg rossz jeggyel állít haza a fiatal. Tipikus példa a nyári szünet és a kötelező olvasmány. A szülő nyaggatja a gyereket, aki apró füllentéseivel nyugtatja meg őt, hogy megússza a folytonos számonkérést. A vakáció utolsó hetében viszont valahogy kiderül, hogy a könyvet nem olvasta el, az olvasónaplót pedig nem töltötte ki. Jobb esetben ő maga vallja be, de van, amikor a szülő fedezi fel az üres füzetet. Ilyenkor persze jön a megdöbbenés és az ijedtség attól, hogy a gyerek ennyi időn keresztül hazudott.
Léteznek alkalmi hazugságok, például házi feladat, apróbb házimunka kapcsán. Ezek ártalmatlanok, nem annyira azok a krónikus hazugságok és rendszeres ferdítések, amiknek a hátterében komolyabb szorongás állhat. Ilyenkor a gyerekek nem tudják kezelni a számukra stresszes helyzeteket, ami első reakcióként hazugságokat vált ki belőlük. Ezeket a szituációkat meg kell beszélnünk kamaszodó gyermekeinkkel, és nem szabad hagynunk, hogy jó képességeik és ambíciójuk a félelmek és a negatív események hatására a feledésbe vesszenek. A legjobb mód a megfelelő példamutatás, vagy akár egy, a családtól különálló, de a fiatal számára fontos személy emlegetése. Meg kell értetni velük, hogy az igazság és hazugság közti lavírozás károsíthatja a kapcsolatait és a hitelességét is. Ez pedig elég negatívan hat egy kamaszkorát élő fiatalra.
Még több pszichológiai témáról olvashattok Nők Lapja Psziché 2018/4-es számában. Az újságot május 16-ától keressétek az újságárusoknál!
Szöveg: Légrádi Júlia
Nyitókép: Pexels
