9 okos kommunikációs tipp, amit nyilvános beszédeknél alkalmazhatunk

A legtöbb ember – még a látszólag önbizalommal teli társaink is – fél azoktól a szituációktól, ahol idegenekkel vagy közönség előtt kell beszélnie. A legnagyobb rémálmunk az iskolai évek alatt a felelés volt, amit sokan felnőttként is képesek vagyunk újraélni egy-egy fontosabb esemény alkalmával. Vajon hogyan lehet magabiztosan helytállni ilyen helyzetekben?

Sok ember előtt felszólalni nem egyszerű, de léteznek olyan megoldások, amikkel javíthatunk a kommunikációnkon. A lenti felsorolásból olyan módszereket sajátíthatunk el, amikkel akár a magánéletben is boldogulhatunk, ha például egy idegennel kell szóba elegyednünk, de egy komolyabb hangvételű társas vagy hivatalos megbeszélés kapcsán is határozottan léphetünk fel:

  1. Teremtsünk kapcsolatot a hallgatóságunkkal! Ha interakcióba lépünk velük, az megkönnyíti a kommunikációt, könnyedebb szintre emeli akár a komolyabb témákat is, és az egész szituáció nem egy tipikus előadó-közönség szerepkört fog eredményezni, hanem egy lazább beszélgetést, egy oda-vissza működő kölcsönhatást.
  2. A téma komolyságának megfelelően ajánlott kommunikálni, és figyelembe kell venni azt is, hogy lehet, hogy nekünk nagyon mély kötődésünk van a tárgy kapcsán, de olyanoknak kell átadnunk az ismereteinket, akik nem professzionális szinten értenek az adott témakörhöz. Mindig abból induljunk ki (már az előadás elkészítésekor is), hogy a másik nem ismeri olyan mélyen a témát, mint mi! Így könnyebben megy majd az ismeretátadás.
  3. Hagyjuk, hogy mások vonják le a következtetéseket! Ne adjuk a többiek szájába a személyes véleményünket és végképp ne erőltessük rá a környezetünkre a meggyőződéseinket!
  4. Ha túl sokáig tart egy hivatalos beszélgetés vagy előadás, akkor az idő előrehaladásával a figyelem is alább fog hagyni. Tartsuk magunkat egy gördülékeny ritmushoz, és inkább legyünk mi magunk és az eszközeink is aktívak! Kérdésekkel vagy rendhagyó példákkal például felkelthetjük a figyelmet.
  5. Éreznünk kell, mik azok a fordulópontok, amikor szünetet kell tartanunk, amikor hagynunk kell kérdezni vagy éppen másokat felszólalni. Ez jó esetben látszik a hallgatóság testbeszédén, és szorosan kapcsolódik a következő ponthoz.
  6. Figyeljünk a beszélgetőpartnerünk, beszélgetőpartnereink gesztusaira és mimikájára! Ez néha többet elárul, mint egy-egy mondat.
  7. Kezeljük tisztelettel a kérdéseket és az észrevételeket! Sose éreztessük másokkal, hogy esetleg rosszul tudnak valamit, inkább adjunk megfelelő információt.
  8. Nem kell minden javaslatra azonnal igent mondani! Inkább fogadjuk el, mint jó ötletet és tanácsot, és gondolkozzunk el rajta.
  9. Nem biztos, hogy mindenki meghallgat majd minket, és kellőképpen figyel majd ránk. Ettől még nem kell kedvünket vesztenünk, inkább igyekezzünk úgy kommunikálni, hogy azzal minden csoportot megszólítsunk.

 

Szöveg: L. J.

Nyitókép: Unsplash

(psychologytoday.com)