Legyünk empatikus példaképek!
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az embereknek érzelmeik vannak, és hogy mindenki megérdemli, hogy tisztelettel bánjanak vele. Ha kell, egy-egy példán keresztül is szemléltethetjük a lényeget, például, hogy ha a boltban a pénztáros mogorva velünk, akkor inkább álljunk hozzá pozitívan, és gondolkodjunk el azon, hogy lehet, hogy csak rossz napja van. Az ilyen példákon keresztül a gyerekek is könnyebben megérthetik az empátia lényegét és az emberek működését.
Tanítsuk meg a gyerekeket, hogyan érdemes bocsánatot kérni!
Ha látjuk a gyermekünkön, hogy sajnálja, ha valami nem helyénvalót tett, de nem tudja kezelni a helyzetet, akkor ezzel a három lépéssel terelhetjük őt a megoldás irányába:
- „Nézz a másik szemébe!”
- „Mondd ki, hogy őszintén sajnálod, ami történt!”
- „Mondd el, hogy legközelebb mit fogsz másképp csinálni!”.
Csak higgadtan!
Az, hogy a gyerekek hogyan kezelik a konfliktusokat, függ attól is, hogy mit látnak a szüleiktől. Egy kicsi azonnal észreveszi, ha a szülő felemeli a hangját, és megijed a dühös ábrázattól, a feszült viselkedéstől. Figyeljünk a hirtelen reakcióinkra és arra is, hogy ilyen feszült helyzetekben a közvetlen környezetünkben van-e a gyerek!
Nem túl bonyolultan
A gyerekeknek jól forog az agyuk, de sokkal jobban megértik az egyszerű beszédet és a pontos fogalmazást. Segíthetünk nekik azzal is, ha megkérdezzük, majd megbeszéljük velük, hogy mit miért tettek, és ennek milyen hatásai vannak/lesznek a többi emberre nézve.
Minden tettnek vannak következményei
Ha csemeténk valami rossz dolgot tett, meg kell értetnünk vele, hogy annak bizony következményei lesznek. Ha például megrongálta a testvére játékát, akkor kérdezzük meg tőle, hogy ezért cserébe felajánlja-e neki a sajátját! Ezzel megértethetjük vele, hogy – ha már megtette – helyre is kell hoznia a meggondolatlan cselekedeteket.
Megfigyelni másokat
Beszélgessünk a gyermekünkkel arról, hogy milyen a magatartásuk a környezetünkben élőknek! Hogyan viselkednek például a kortársai, szoktak-e bocsánatot kérni, milyen érzelmeket mutatnak stb.. Kérjük meg a gyereket, hogy ezek segítségével határozza meg saját viselkedését! Érdekes eredmények születhetnek.
Értessük meg vele, hogyan működünk!
Segítsük gyerekeinket, hogy ők maguk is megértsék a saját gondolkodásukat, indíttatásukat és a cselekedeteik okát! Tegyük fel nekik a következő kérdéseket:
- „Mit gondolsz, miért tetted ezt?”
- „Szerinted a másik gyerek, akit megbántottál, hogyan érzi most magát?”
- „Van valaki, aki valaha veled is ilyet tett?”
Ha másképp nem megy, buzdítsuk írásra!
Sok gyerek – főleg a kiskamaszok – sokkal jobban és bátrabban ki tudják fejezni az érzelmeiket írásban. Ebben a formában nehéz szavak nélkül, lelkiismeretesen kérhetnek bocsánatot. Nem kell nyilvánosan előállniuk és hirtelen reagálniuk, hanem gondosan megválogathatják a szavaikat, és több idejük van arra is, hogy őszintén megfogalmazzák az engesztelésüket.
Fontos a megfelelő szülői minta
Ha szülő kerül olyan helyzetbe, hogy megbánja a tetteit, és ezután bocsánatot kér, megfelelően reagálja le a helyzetet, és alaposan meg is beszéli a probléma és a feszültség forrását az érintett személlyel (például házastárssal), akkor ez az eset, és annak kezelése nagyon jó mintául szolgálhat a gyerek számára.
Szólaltassuk meg vele együtt az „áldozatot”!
A gyerekek jobban meg tudják érteni tetteik súlyát, ha a megbántott személy elmondja nekik, mit érzett és hogyan hatott rá a sértés. Ha szembesülnek ezzel, és aztán őszintén tudnak beszélni a helyzetről – szülői segítséggel -, akkor jobban megérthetik, mit váltott ki a szituáció belőlük. Érdemes együtt rendezni a nézeteltéréseket a további jó barátságok érdekében.
A Nők Lapja Gyerek 2018/1. számában további lélek témákról olvashattok. A magazint május 23-tól keressétek az újságosoknál!
Szöveg: L. J.
Nyitókép: Pexels
